Ha próbálkoztam külön társaságba járni, de a saját személyiségem miatt, nem éreztem jól magam, akkor van értelme újra próbálni?
vagy valahol máshol?
a gond az volt ami más társaságokban, hogyha sok ember van együtt akkor az engem szimplán nyomaszt, mindent cikinek érzek, nem merek megszólalni, ha éppen megszólalok(éppen megemberelem magam), akkor valószínűleg rosszkor teszem és az megint ciki
pedig egy tök normális társaság volt, röviden önismereti kurzus, heti 1x még tavaly kezdődött, aztán első pár alkalom jó volt, ahogy ismerkedtünk, de egy idő után nyomasztó érzések fogtak el, ugyanúgy zavart ha előttük kellett beszélnem, mint az elején..
egyszerű szituációkban annyira bénán reagáltam hogy elegem lett, most még mindig tart a kurzus ugyanazokkal az emberekkel , én kb fél éve nem járok, pedig jó arcok voltak, semmi baj nem volt velük de valami mégsem volt okés. A társaság ahova járok egyedül az iskola, az sem az én társaságom, de az ugye muszáj
de miért van ez, úgy érzem nekem semmi sem jó, túl nagyigényű vagyok, könnyen megsértődöm, vagy megjátszom azt hogy nem sértett meg az elszólás..pedig próbálkozom, és egyre közelebb kerülök a velem azonos érdeklődésűekhez, de már már úgy hiszem, hogy sosem leszek elég jó egy nagy társaságban, és vajon jó leszek e egy csajnak?! pfff
volt már barátnőm jó rég, az is olyan megfelelősdi volt, most meg önmagam vagyok, persze hogy nincs senki
blablabla
19f
válasza:Valóban úgy tűnik, nehéz eset vagy. De ne add fel. A lányok között is vannak nehéz esetek.
Vajon olvastad-e gyerekkorodban a Bambi c. könyvet? A regény vége felé van egy jelenet, az őzről és a szarvasról. Bambi, az őzike, most kezd önállóskodni, néha már egyedül is elkószál a tisztásra. Egyszer meglát egy szarvast, amint ottáll a tisztás szélén. Bambi is megáll. De jó lenne megszólítani, gondolja. Lenne egy jó barátom, de nem merem megszólítani. Olyan fenséges a nagy koronájával. Csupa erő és méltóság. Hogyan is szólna hozzám.
A szarvas meg ezt gondolja: Milyen kecses, finom jelenség ez az őzike. Jó lenne megszólítani. De én olyan nagy és otromba vagyok. Biztos nem lenne kedve velem barátkozni.
Egy darabig nézik egymást, aztán elfutnak anélkül, hogy szólnának egymáshoz.
Ezt azért írtam le, mert az emberek is így tesznek gyakran. A másik embert sokra tartják, magukat kevésre. És nem bírnak barátot szerezni ezért.
haha
ez tényleg jó, köszönöm szépen, sokszor így érzek, de valami mindig megcáfolja, aztán utána ráébredek, hogy az mégsem cáfolja meg csak én reagálom túl, és utána elgondolkodom aztán utána jön a szabad akarat:D
válasza:
válasza:Én pont ilyen vagyok, az első pár találkozás mindig jó, aztán elindul a lefelé spirál. Vicces, mert közben mindenki arról regél hogy "akkor tud megnyílni ha elég időt töltött valakivel". Én mostanában nem is kerestem új társaságokat, egyrészt ugyanaz lenne a vége amit írsz, másrészt lehetőségeket se találok. Azért hátha, de borítékolnám hogy ez lesz a vége.
Van 1-2 barátom de velük is sokszor csak a stressz van, hogy megfeleljek. Barátnőm van, neked is lehet. Emlékszem milyen volt amikor ezen görcsöltem, hogy lesz-e. A lényegen nem változtat, persze jó dolog tud lenni de nem egy olyan dolog ami kell.
Amúgy nálad is egy enyhe szociális fóbiát tippelnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!