Tényleg probléma lenne a konfliktuskerülés?

Felesleges vitákat kerülöm. Persze megvédem magam, ha nagyon muszáj.

De a felesleges szócsatáknak se vége se hossza.

Az egyik ember így gondolja, a másik meg amúgy, ami szerintem természetes. Egy egyszerű példával illusztrálva nem lehet mindenkinek a kedvenc étele a mákos nokedli. Most ezen vitázni, hogy ilyen-meg olyan vagyok amikor a másik utálja, és elvárja, hogy helyeseljek, mert csak neki van igaza, és abba nem hadja a baszogatást ameddig csak be nem adom a derekam.

Az ilyen felesleges szócsatákat aki bele akar vinni, az alaposan megmosolygom, és sajnálom hogy ez számára sikert jelent, mindent meg is tesz az áhitot cél elérésében.

Hiszen mi a valóság? Mindenkinek van egy világa amit igaznak hisz. Ez a sok világ mind különálló. Nekem van igazam, nem mert nekem van igazam, de nem mert nekem van igazam. Akkor sok igazság van? Nem. Csak el kellene tudni fogadni ami nekem nem jó, az a másiknak jó, vagy éppen ellenkezőleg. Elkellene tudni a másikat fogadni.

A konfliktusw kerülésést a legjobb, legokosabb dolognak tartom, én is kerülöm, ha csak lehet. Valóban előfordul, hogy ki kell állnunk bizonyos helyzetben magunkért, de igazat adok, sokszor csak a fölény, a győzelem tudata vezérli az embereket. Ebből vannak aztán a hajtépésig menő fölösleges vádaskodások. Van ahol tnaítják is az erőszakmentes kommunikációt. Én is úgy teszek, ha az én életemben nem lényeges egy dolog, akkor azon nem vitázom.

Viszont ha tényleg kell, ami ritkán van, de akkor nem hagyok magamon uralkodni.