Mit tegyek? Vagy már semmit sem tudok?

Bonyolultba sztori, de nagyon leegyszerûsítve: Én egy 18 éves fiú vagyok és teljessen egyedül érzem magam. Hibáztam a multban, és nem tudok továbblépni.

Középiskola elején még egy igazi gyökér kocka voltam. Lett egykét haverom, de nem volt az igazi. Késôbb lett egy olyan tényleg igazi barátom, de 1 èvig tartott kb aztán a személyiségem miatt elveszítettem. Mostmár énis belátom, hülye voltam, minek féltékenykedtem annyit, miért nem tudtam elviselni ha nincs igazam, miért nem tudtam elnézôblenni, miért vettem mindent túl komolyan...

Aztán összevesztünk, már nem is beszéltünk, ellenségeskedtünk... volt egy közös haverunk anno akivel ezekután jóba lettem. Rájöttem, hogy végülis csak azért voltam vele, hogy ne legyek egyedül. Aztán tavaly év végén szereztem két jobb barátot, ezt az utóbbit meg hanyagoltam, aminek az lett a vége, hogy már ô sem.beszél velem, bár ez cseppet sem zavar.

A két új barátom jó jó, nem panaszkodhatok, de mégsem az az igazi. Valamilyen szinten minden tekintetben helyettesítik az esôt, de közben mégsem...

Idén új tanév, as elsô és a másokdik jóban lettek. Én nem hiányzom. Bulizni járnak, elhülyülnek egymással... amire mindig is vágytam, mégsem lettem ilyen és nem lett ilyen barátom. Én itthon unatkozok sokszor, egyedül. Lenne kivel lennem, de a 2 jelenlegin kívül máshoz nincs kedvem, ôk meg nem érnek rá tul sokat :/

Jól tanulok, okosnak tart mindenki, sokan bírnak... mégis annyira magányosnak érzem magam nélküle. Már olyan régóta. Persze vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, de a völgy egyre több.

Mit tehetnék, hogy újra beszélgessek vele? Akár csak neten, hogy nem is tudja, hogy én vagyok. Most h ketten vannak csak megnehezedett a dolog.

Szeretnék boldog lenni, nem tudok túllépni, emellett minden bajom van... családi, anyagi... de az érzelmekkel vannak a legfôbb gondok.