Kinek van még ki a töke az egész élettel úgy ahogy van?

Az én dilemmám pl az hogy akit szeretek az nem szeret engem, s ez azt jelenti, hogy nem lesz itt soha családom, soha nem olvashatok majd mesét a gyermekemnek, ha ez nem változik meg, és a kérdés az, hogy akkor mi értelme annak, hogy itt vagyok?

Azt nem tudom holnap élek-e még, nem üt-e el egy autó pl, de azt biztosan tudom, hogy amíg itt vagyok, addig nekem nem lesz más rajta kívül, mert nekem Ő az..

Szóval nem egyszerű, és még vár pár évtized itt...

Az élet a legtöbb embernek sima rabszolgaság. Ha végignézel bárhol ahol sok mber van, látod a szomorú, megtört arcokat. Az emberek a legtöbb időt munkával töltik, amit nem szeretnek, amiből ráadásul rosszul élnek. Ebbe végül mind lelkileg, mind egészségileg és testileg belerokkannak. Majd meghalnak. Ennyi röviden.

Egy átlag ember a társadalomban egy olcsón güriző állatként van kezelve a felsőbb hatalmak által. Az embert egész élete folyamán átverik a saját országának vezetői, a cégek, sokszor még az orvosai is hazudnak neki és mérgező dolgok vannak eladva neki minden téren, a nagyobb érdekcsoportok (gyógyszergyártók, multicégek) profitja érdekében.

A legfelsőbb érdekcsoportok (politika, reklámok, cégek, TV, szórakoztatóipar, gyógyszeripar) az átlag emberre pusztán egy anyagilag lehúzható, kizsigerelhető, agyon dolgoztatott hülye buta állatként tekintenek, akiből igyekeznek minél több hasznot kihúzni.

Erre előbb-utóbb a legtöbb ember rájön, de már nagyon későn. Amire az ember idős korára rájön, az az, hogy az élete ebből állt:

Gürizett egy olyan melóban, amit nem szeretett, és alig élt meg belőle, vagyis lelkileg és testileg is tönkrement.

Erre rájönnek az anyagi gondok.

Erre rájön az anyagi gondok és a szűkös élet miatti rossz táplálkozásból fakadó egészségügyi problémák, gyógyszerek, esetleg munkahelyvesztés stb.

Erre rájönnek a párkapcsolati, házassági, gyereknevelési problémák.

Az élet más területein lévő versengés, csalódások, bánat, szomorúság, álmok szertefoszlása.

Így hát érthető miért ilyen sok a gyógyszerfüggő, depressziós, alkoholista, öngyilkos.

Nekem azzal van tele a tököm,hogy az emberek nem képesek belátni,hogy az élet nem fenékig tejfel. A világ telis tele van rossz/gonosz dolgokkal,nehézségekkel,buta és kegyetlen emberekkel. DE ugyanúgy van benne szépség és jó emberek. Ha csak az élet negatív részével foglalkozol ,ahelyett hogy a lehetőséget látnád minden egyes napban ,ne csodálkozz,hogy semmi kedved reggelenként felkelni. Linkelek neked két idézetet,hogy legyen min gondolkodnod:

"Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval és negatív érzésekkel van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál."

“Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog.”