Nagy baj, ha nem vagyok az a beszélgetős típus?

Előre is elnézést, az őszinteség sokszor sértő.

Nagy baj.... nem amiatt mert mit gondolnak rólad mások, saját magadat szivatod meg vele. Az iskola hamar véget ér és kikerülsz a nagy világba ahol telefonálnod kell idegenekkel, hivatali ügyeket intézned, kiállnod magadért, és BÁRMILYEN munkahelyet akarsz, jó benyomást kell tenned, kapcsolatokat teremtened. Ha nem tudsz beszélgetni akkor elvesztél.

Ha egyetemre mész ott kis előadásokat kell tartanod, és ha négyszemközt, vagy baráti társaságban nem tudsz beszélni, akkor hogy fogsz 40 idegen előtt?

Én is visszahúzódó voltam, a legtöbb emberrel csak akkor beszélgettem ha muszáj, de akkor igen. és volt a saját társaságom akikkel viszont bármikor bármennyit, mert ők szimpatikusak voltak és érdekelt mi van velük. Olyan nem létezik, hogy senkit nem szeretsz, akiket kedvelsz velük igenis próbálj meg beszélgetni, különben unalmasnak találnak (jogosan) és később senkit nem fogsz érdekelni, átnéznek rajtad.... az pedig nagyon rossz érzés, és iskolában még csak ízelítőt kapsz belőle. 100%, hogy kigúnyolnak, miért ne tennék? A természetben is a gyenge állatokat addig piszkálják míg azok elhagyják a falkát vagy elpusztulnak. Az emberiség is ilyen kegyetlen, aki nem tud beilleszkedni azt kiközösítik.

Biztosan nagyon nehéz, de magadra kell erőltetned. Nyilván rengeteget hallottál mások beszélgetéséből, tudod mik a mostani témák közöttük, ebből legyél jártasabb és szólj hozzá! A saját életedet teszed vele izgalmasabbá, és színesebbé. Ha nem beszélgetsz másokkal nagyon nehéz információkat szerezni, mindent magadnak megkeresni lehetetlen.

A másik pedig, hogy párkapcsolatod sose lesz.., senki nem akar egyoldalú beszélgetőpartnert vagy kínos csendet.

Változz meg, eleinte erőltetni kell, később már megszokod hogy társalogsz. Különbség van aközött, hogy valaki teljesen néma, vagy keveset beszél és megválogatja mikor, mit, kinek mond. Előbbi teljesen negatív, utóbbi pozitív tulajdonság.

Én ennyit tudok hozzáfűzni, mégegyszer elnézést amiért sértő, de nyilván őszinte választ szeretnél kapni ahelyett hogy arc nélküli ismeretlen emberek buta együttérző mondatokat kommentelnek.

23/L

Én leszek az, aki kivételesen nem fog lelombozni :)

Az előttem szólóknak igazuk van, ez valóban gond, és sok problémád lehet belőle, de magam is ilyen voltam óvodás korom óta, de most a középiskola végére szép lassan sikerült feloldódnom társaságban, merek és tudok is beszélni. Szóval egyáltalán nem lehetetlen feladat ez, ha nekem ment, neked is mehet.

Sok sikert a változásban!

1. vagyok, igen nem lehetetlen, ezt sajnos elfelejtettem hozzá tenni. Nem írtad a nemed és a korod, most egy sokaknak elég megbotránkoztató példát fogok mondani, de ha 18 körül leszel egy kevés alkohol kiváló gátlás oldó. Az emberek eljárnak szórakozni, nem fognak hívni mert nem vagy a társaság része, de ha megkérdezed hogy mehetnél-e valószínű nem mondanak nemet. Nem azt mondom, hogy vedelj és részegedj le, de 1 sör vagy 1 feles - kinek mi - már képes sok gátlást feloldani az emberben, és rájön hogy tud ő beszélgetni csak bátorság kell.

Ha még fiatalabb vagy akkor ezt persze hanyagold :) De mindenképp NEKED kell változnod! Anélkül nem fogsz megváltozni, ha nem erőlteted magadra azt ami kényelmetlen, jelen esetben a társalgás. Lehet, hogy pár hét alatt annyira megszokod, hogy már nem is érzed muszájnak hanem jön magától. Ha valakivel beszélgetsz és szimpatikusok vagytok egymásnak, akkor nyilván kérdezni is fog, és válaszolnod sokkal egyszerűbb mint magadtól beszélned. De ahhoz el kell kezdeni az ismerkedést, valamennyire megnyílni mások előtt.

Szóval ha nem teszel semmit ilyen maradsz, de ha teszel ellene akkor szinte biztosan több önbizalmad lesz később. Eleinte rossz, de hosszú távon mindenképpen te jársz jól.

Nem pofázni kéne, hanem dolgozni. Ha mindenki csak fele annyit beszélne, és a megtakarított időt a munkájának szentelné sokkal előrébb tartana a világ.

Én se vagyok beszédes, van ember akivel 2 szót se tudok váltani, mert annyira ellenszenves, mégis emberekkel dolgozom, és fogok is dolgozni. Nem kell beszédesnek lenni egy jó munkához.

Amúgy meg csak 16 vagy, ez változni fog, ugyan úgy ahogy a személyiséged is változik!

Kedves kérdező!

Első vagyok, nagyon sokban hasonlítasz hozzám. Én is kivételes metál hallgató voltam 16 évesen a plázacicus lány és rájuk tapadó fiú osztálytársaim közt, ráadásul még úgy is öltözködtem emiatt kaptam is a lenézéseket. 38an voltunk, ebből kb 5 emberrel szerettem társalogni, a többiekkel nem. Másik osztályba szívesebben átjártam, ott több hasonló ember volt.

Elkerültem egyetemre és teljesen megváltozott minden. Tiszta lappal indulsz senki nem tudja az előéletedet, senki nem ismer. És nagyon sokszínűek az egyetemisták. Rögtön széles baráti köröm lett, mert mindenkivel nyitott voltam, aztán többnyire kiderült hogy nem vagyunk egy hullámhosszon, de sokakkal viszont igen :) Megjött az önbizalmam, eljártunk szórakozni, és megtanultam ismerkedni, vadidegenekkel élvezetesen társalogni.

Ha orvos akarsz lenni te is egyetemre fogsz kerülni, márpedig ott szorgalmas diákok lesznek, aki nem az az hamar kibukik. Rögtön az elejétől fogva légy nyitott és érdeklődő a többiekkel szemben, akkor hamar be tudsz illeszkedni. Mellesleg ott 1 közös érdeklődés már biztosan van mindenkivel :)