Lehet valaki az élet valamely területén nagyképű máshol meg borzasztóan szerény, önbizalomhiányos?

Én pont ilyen vagyok. Néha beképzelem magamnak, hogy én vagyok a legokosabb és legérzékenyebb, legjobb lelkű ember a világon, a családomat és az osztálytársaimat, mind planktonnak tartom a saját értelmi- és érzelmi intelligenciámhoz képest. Máskülönben viszont csúfnak, bénának, határozatlannak, és egy nagy nullának érzem magam.

Maximalista vagyok, de mindennek úgy vágok neki, hogy úgysem sikerül. Ha tényleg nem sikerül, vagy nem maximálásan, akkor az önbizalmam a béka segge alatt lesz, és jön az önostorozás, ha sikerül, akkor viszont hajlamos vagyok elszállni.