Valaki természetéből fakadóan vonzza az embereket valaki akármit tesz nem, ez mitől van? Illetve lehet e változtatni?

Van ismerősöm akinél szinte mindenki vágyik hogy vele legyen, igazi egyéniség, és tényleg nem látszik rá a dolgokra természetes. Szeret egyedül lenni jókor van jó helyen jókor mond jót stb ..csak ugy spontán.

Én pl szeretek egyedül lenni, de kiskorom óta bánt a kirekesztettség a magány -hogy nem tartozom sehova, -csak azért mert engem annyira szeretnének -magam miatt (mint pl a fent említett lányt.) Körülöttem is vannak emberek -de nem igazán azok akikre vágynék.. -illetve társaságom sose volt ,csak erre arra egy két ember ,és persze egy két valóban jó barátság.

Mit lehet tenni az ellen ha azt érzem én születésemtől vagyok ilyen mint valami rossz adottság ..hogy nem vonzom az embereket .. -még csak azt se hiszem h ha megszeretek valakit igazán szerethet önmagamért hosszú tvánon nemcsak azért mert épp vicces vagyok ,vagy mert anyagilag többet teszek a kapcsolatba, barátságba.

Lehet ezen változtatni jól? mert nem akarok lenni az a szercsérlen akiről lerí hogy milyen magányos és akkor megszánják vagy akármi..- ez mindennél megalázóbb.(v tartanának amíg hasznos vagyok ..pff .ezeket kiszúrom már, de aztán egyre zárkózottabb leszek minden egyes csalódás után)