Lehet nem találtam meg a helyemet (szak; leendő hivatás)?

Régen tanár akartam lenni, hosszú évekig. Aztán belegondoltam abba, hogy a gyerekekkel nehéz bánni, ráadásul nekem nincs meg a szükséges fellépésem. Aztán szép lassan arra is rájöttem, nem akarok emberekkel foglalkozni. Sokszor vagyok türelmetlen, bunkó, sokszor vagyok magam alatt. Nem bírom elfogadni mások logikátlanságát. Nincs önbizalmam. Ezeken ugye lehet változtatni, de akkor is nem egy tanár-természetet adnak ki.

Szeretek magyarázni, úgy, hogy más megértse és szeretem átadni a gondolataimat. Csak ezért akartam tanár lenni. Mondjuk ezek a vágyak megmaradtak bennem, későbbi pályaválasztásom során is szem előtt voltak.

Ahogy letettem a tanárságról és gimnazista lettem - ahol ráadásul végig rühelltem az irodalmat, akárhogy próbáltam megszeretni, a törit pedig szerettem de megutáltatták -, a reál felé kezdtem kacsingatni.

Előtte sose szerettem a bioszt, de 8.-ban az emberi szervezetről tanultunk, ami viszont mindig is érdekelt. Gimiben ragadt rám talán véglegesen a biosz szeretete. Faktra jártam, keményen tanultam és érettségiztem belőle. Úgy érzem, stabil alapokat hoztam az egyetemre.

Érdekelt az infó egy darabig, abból is érettségiztem, egy évig programoztam. Még mindig érdekel a kocka világ, habár már kevésbé.

És mindig is vonzottak a technikai dolgok, kérdezgettem a család férfi tagjait: ez hogy működik? ez miért?

Mint írtam, mindig érdekelt az emberi szervezet, az azt károsító tényezők zavartak. Ilyen szempontból érdekel a környezetszennyezés - környezetvédelem.

Szeretem a városokat, érdekel a közlekedés és a városrendezés is.

Fenti szempontok alapján szúrt nekem szemet két évvel ezelőtt egy szak - ahol végül ki is kötöttem, ott kezdtem idén, gólya vagyok.

Gondolkoztam az eü. szakokon is, de különböző okok miatt elvetettem mindet. Csak egyet jelöltem be, az is jó hátra csúszott a sorrendemben.

A gond az, hogy minden érdekel, de nem tudom, mi érdekel annyira, hogy hivatásomnak érezzem.

A hivatást nagyon fontosnak tartom. Gyűlölöm, ha valaki csak a papírért megy egyetemre. Fontosnak tartom, hogy ne csak a pénzért, a munkáért magáért is dolgozzunk, próbáljunk alkotni és így vagy úgy, segíteni embertársainkon; mindent pontosan elvégezni, a lehető legkevesebbet bliccelni.

Jobbára ezen elvek szerint éltem eddig is.

Mégis nagyon nehéz volt a pályaválasztás. A legnagyobb sikerem, hogy kiválasztottam egy szakot egyáltalán, de abban se vagyok biztos, hogy jó választás. Félek, elnyomtam egy érzést magamban, hogy félrevezettem magamat, nem ismertem meg magamat eléggé, ezért tűnt ez szimpatikusnak.

Ugyanakkor sok pályáról letettem. Úgy érzem, jogosan, és eddig nem bántam meg, hogy letettem róluk. De igazából... ki tudja?

És tudom, hogy nem kellene túl sokat agyalnom azon, jó helyen vagyok-e, mert akkor kevésbé szeretem meg. Viszont ha nem agyalok ezen, talán később derül ki, ha esetleg váltanom kell.

Érzett valaki hasonlót?

Mit tehetek?