Miért nem bízom magamban?

Magadnak feleljél meg és ne másoknak .

Ne másoknak élj ,hanem magadnak

Velem ugyan ez a helyzet. Magamtól oda nem megyek senkihez, ha viszont valaki megszólít, boldogan beszélgetek vele. Hát, szerintem nem árt, ha felkeresel egy pszichológust. Nekem nagyon sokat segített, főleg, hogy megtanított meditálni. És az a helyzet, hogy sokan tényleg úgy viselkednek, mintha mindenki felett állnának. Én azt mondom, az ilyenekkel nem is érdemes szóba állni. Olyan embereket keress, akikkel lehet elmélyülten beszélgetni, és akiben megbízol annyira, hogy beszélj neki a gondjaidról. Le kell szarni a sok hülye embert. Én már rájöttem, hogy csak így lehet kibírni. :D

L/16

Összeszámolni is enhéz lenne, hányan kérnek segítséget önbizalom hiány miatt. Rengetegen! Általános jelenség. Elgondolkodtató, hiszen a legtöbb gyerek bölcsődétől kezdve közösségben van, megszokhatta volna. És mégsem.

Szerintem túl sokan és aokat szidják, fegyelmezik a gyerekeket. Nagyszülők, szülők, bölcsisnéni, ovónéni, és így tovább. Ez a sok fegyelmezés, és a sok megfelelési kényszer veszi el az önbizalmat, azt hiszem.

Meg aztán az is baj, hogy a szülők folyton hasonlítgatják a gyereküket másokhoz. Vagy a testvéreket egymmáshoz. "Látod a pistike tudott ötöst hozni, te meg nem! " " Látod, a Józsi szülei most milyen büszkék a gyerekükre, te is igyekezhettél volna jobban!"

És még valami. Ha egyik szülő szidja, fegyelmezi, ócsárolja a másikat. Vagy a nagyszülők a szülőket. Ilyenkor a gyermek ezt gondolja: "Anyukám nagyon rossz és buta. Akkor én is rossz és buta vagyok, biztosan. Mert hiszen az ő gyereke vagyok" Ha nem is gondolja ezt a gyerek, mert még kicsi, és nem tudja ezt így elgondolni, de érzi, és ez az érzés nem megy ki belőle később sem.

Ismerős..én sem merek kezdeményezni,9.-ben ez nehézségeket is okozott nekem :/ De aki odajön magától hozzám azzal meg jól elvagyok..ezért van nekem inkább csak 2-3 barátom,de azokkal mélyebb a kapcsolatom..szóval én is gy vagyok vele,mindig bemegyek a suliba,leteszem a cuccom és kb csak vagyok ott..mármint a barátaimhoz odamegyek meg minden,velük elnevetgélünk,de ha ők pl elhagyják a termet akkor én csak ott vagyok megint..nem megyek oda magamtól senkihez.

Aztán utóbbi időben ezen valahogy elkezdtem én is gondolkozni és hát rájöttem,hogy hülyeség amit csinálok..

mert előszöris ha én nem megyek oda másokhoz,akkor én mi alapon várom el tőlük,hogy ők tegyék meg ugyan ezt velem..miért ők nyissanak felém és nem fordítva?:d

Meg még csak 16 vagyok,de már elkezdtem azon gondolkozni,hogy mi lesz ha kijárom a gimit..megöregszek..és az életem felét azzal töltöttem el hogy olyan embereknek akartam esetleg megfelelni akik barmok:d

Ezzel csak annyit akartam mondani,hogy próbálj meg úgy gondolkodni,hogy egyszer élünk..hamar elszállnak majd az évek,és majd csak bánni fogjuk az órákat,akár még csak a perceket is amiket olyanok véleményére pazaroltunk akik meg sem érdemlik h foglalkozzunk velük. Szóval próbáld meg leszarni mások véleményét..főleg a sulis társakét..1-2 évet eltöltesz mellettük és pár év múlva az is lehet,hogy soha többé nem is látod őket..

szóval miért ne lennél te egyenrangú velük?:)

az is lehet ,hogy évek múlva még többre is viszed mint ők,és akkor már ők kezdhetnek el úgy gondolkozni mint te :d

16/L

Akik lányok és irtak ide irjanak már nekem egy privátot :D

Lehet tudnék segiteni a porblémájukon.