Az öngyilkosságot miért nevezik gyávaságnak, ha megteszem gyáva vagyok?

Hát az emberek már csak ilyen aggódósak..

Bezzeg értem senki... Örülj hogy érted legalább aggódik bárki is..:P

Amúgy a kérdésre ... is-is... gyáva is meg nem is... Arra hogy megtegyem ,már kell bátorság (életösztön ellen..); viszont ha megteszem,kb elmenekülök a bajok elől,gyáva vagyok..Na és?...Mi van akkor?...

A magamfajták aggódnak, mert látatlanban is sajnálnák, ha távozna az életből valaki, aki szeretetre méltó, értékes ember, és akinek a problémáira – mint szinte minden problémára – van megoldás, csak éppen a megtört személy szemszögéből ezek nem feltétlenül láthatóak.

Számtalan ilyen jellegű kérdésre válaszoltam már, és a kedves 21:39-es válaszadóéra is valószínűleg reagáltam volna, ha megtalálom, és olyannak látom, hogy tudok rá mit mondani.

Saját példámból tudom, hogy néha nem látom talán, de az emberek jobban szeretnek, mint gondolnám, csak sokszor nem hagyom, hogy ezt kinyilvánítsák. Sokszor elzárom magam tőlük, és elzárom azt is, hogy meggyőzzenek arról, hogy nem vagyok olyan rossz, mint amilyennek gondolom magam. És a problémáim is, ha megoldhatatlannak tűnnek, az csak a saját korlátaim miatt van, és ha én nem is tudnám leküzdeni, más valaki segítségével sikerülhet – olyan valakiével, aki "aggódik" értem, vagy mondjuk inkább úgy, hogy kedvel és szimpatikusnak talál, csak nem mer vagy nem akar betörni az általam állított vastag falak mögé.

Úgyhogy ne higgyétek, hogy nincs, aki aggódna értetek vagy szeretne titeket. Mindenkinek vannak ilyen embereka környezetében, vagy könnyűszerrel találhat ilyeneket.

És azon se lepődjetek meg, hogy az ilyen, életellenes megnyilvánulások, mint egy ilyen kérdés kiírása, az ilyen meggyőződésű embereket arra készteti, hogy kifejezzék eme aggodalmukat, szeretetüket.

Kívánom a legjobbakat.