Párom nem támogatja a plasztikai műtétet ötletét, ha megteszem, azt mondta nagyot fog csalódni. Nem szeretném, ha csalódna, de nagyon zavar egy dolog, mit csináljak?

Attól függ, hogy MILYEN mütétröl van szó.

Mert pl a mellnagyobbitás tipikusan az a dolog, ami a férfiak számára sokkal visszataszítóbb, mint egy kicsi vagy esetleg nem egész feszes mell.

Örülj, hogy úgy szeret, ahogy vagy!

Ha nem felemás mellről, vagy baleset nyomainak eltüntetéséről van szó, igaza is van SZERINTEM.

Jobb híjján leírom, én mit tennék.

A mellméretem vetekszik egy fejletlen 14 évesével, és tisztában vagyok vele, hogy nőni már nem fog - maximum az egyik, de ezesetben iszonyúan megijednék. A párom a mindenem, aki úgy fogad el, ahogy vagyok. Kicsi mellel, tömpe orral, stb. Tudom, hogy csalódna bennem, ha megműttetném magam, és tudom, hogy én is csalódnék magamban: mi az, hogy kés alá fekszem a külsőségek miatt? Mi az, hogy egy fél kocsi árát verem el ahelyett, hogy megtanulnám értékelni magam úgy, ahogy vagyok? Ennyire gyenge jellem lennék? Ennyire foglalkoztat egy olyan dolog, amit a számomra legfontosabb ember már rég elfogadott rajtam? Tényleg olyan fontos ez?

Nézd, nem tudom, milyen a viszonyod a pároddal, és milyen a viszonyod azzal a szépséghibával... Sokan lesznek, akik lebeszélnének a műtétről - én is az ő táborukat erősítem. Mások azt mondják, csináltasd meg, a te tested, fontos, hogy jólérezd magad a bőrödben. Én amondó vagyok, hogy mérlegelj, mi fontosabb, és mi ésszerűbb. Szerintem például fontos, hogy az ember le tudja küzdeni önmagát, a gátlásait, hogy feltételek nélkül szeresse a testét - mákülönben hogy várhatná el ezt mástól? Mert ha bevallod, ha nem, a párodtól te is pontosan azt várod el, hogy szeresse a tested, és ő szereti is valószínűleg.

30 vagyok, már 15 éves korom óta zavart a mellméretem (hiánya), de néhány évig vártam, hátha nő még. Hát nem.

Gyűjtöttem rá, tehát átgondolt döntés volt.

A férjemnek amikor említettem, annyit mondott, hogy neki így is tökéletesen megfelelek, ha de ha engem ez boldogabbá tesz, akkor támogat benne. Eljött sebészt keresni velem, a konzultációkon is jelen volt.

Annyit mondott, hogy ha egy mód van rá, ne essek túlzásokba, az egyéb adottságaimat vegyem figyelembe.

De ezt én is így gondoltam, kifejezetten "megtévesztően természetes hatásút" szerettem volna és olyan is lett.

Így a férfimellkas helyett most 70B-s mellek büszke tulajdonosa vagyok, tudok normálisan öltözködni, a melleim pedig puhák, tapintásra nem lehet megmondani, hogy saját-e. Nagyon elégedett vagyok és a férjemnek is tetszik.

Attól félt még kicsit, hogy egyrészt elrontják és emiatt dühös leszek (szerencsére alaposan körbenéztem sebészek között, az egyik legjobbat választottam), illetve hogy nehogy "elkapjon a gépszíj". De nem kapott el, mást nem akarok megcsináltatni magamon, ez volt az össz gondom. Minden máson tudok sporttal változtatni, ezen nem tudtam.

Utolsóval egyetértek és szerintem ilyen egy normális pár/férj!

Mi az, hogy csalódna bennetek? Milyen kapcsolatotok van nektek? Mit szeret rajtatok? Mi fontos neki?

Szerintem egy normális férfi meg tudja érteni, ha a szerelme úgy kel, úgy fekszik és úgy néz bele a tükörbe mindennap, hogy valami zavarja és 2012-ben már van lehetősége változtatni is rajta, akkor ahelyett, hogy bűntudatot kelt benne, inkább támogatja!

Arról nem beszélve, hogy a te tested, a te arcod, a te fejed, nem valami egészségkárosító, vagy guinness rekord beültetésére készülsz, és nyilván nem jelzálogozod a közös házat, akkor mégis mi az, hogy csalódik?

Én gyűlölöm az orrom, meg a mellem is már most lóg, pedig még nem is szoptattam és fiatal vagyok ezért mondtam, hogy meg fogom csináltatni és annyit mondott, hogy szerinte így is szép vagyok, de ha attól jobb lesz, akkor támogat, és neki egyébként is mindegy, mert más orral is szeretni fog, mert ENGEM szeret, nem azt a dudort, amit majd lereszelnek.

Én nem műttetném meg, ha a páromat zavarná. Ez az orr dolog nagyon is belemagyarázás szagú. Leéltél x évet így, volt és van, aki így elfogad, szeret. Magadnak kell megbékülnöd végre magaddal, nem a kifogásokat keresni, mert akkor jön az egyik műtét a másik után. Ha mondjuk balesetben összetört volna és most azért műtteted, megint más.

Én adnék a párom véleményére. Nekem sem tetszik az orrom, nagy duda és volt is, aki fikázott miatta, mégsem műttetném meg soha.

Ahogy annak sem örülnék, ha párom bármit is át akarna szabatni magán.

én meg megmüttetném ha zavarná a páromat, ha nem...ez én vagyok, az én döntésem, semmiféle irrealitás nincs benne...nincs miért csalódnia bennem, mert ez nem olyan kérdés...szerintem meg igenis támogatnia kéne...legalábbis elfogadnia..

24L