Mit tegyek? Öngyilkos legyek, vagy ne?

elhiszem, hogy nem egyszerű a családi életed, de sajnos sok fiatalnak elváltak már a szülei. nem szabad ilyen dolgokon gondolkoznod.. elképesztő nagy butaság lenne. 12 éves vagy előtted az élet. ne törődj senkivel és semmivel, hanem csak is magaddal. azt nézd neked mi a legjobb és meg se forduljon a fejedben az öngyilkosság ja és másokat se ölj meg.. próbálj valami hobbit keresni.. ajánlanám a futást. vagy vegyél egy box zsákot. valahogy próbáld meg levezetni a felesleges energiádat. Mutasd meg mindenkinek hogy te másként fogod élni az életedet, törekedj a boldogságra, még ha nehéz is.. esetleg keress fel egy pszichológust, hidd el sokat segítene. kitartást és sok erőt!

u.i. A magad javát keresd!

Megölöd magad és utána leszel öngyilkos?

Sztem ilyet csak Chuck Norris tudna. XD

Amúgy én sem veszlek komolyan és ezek még nem adnak okot az öngyilkosságra.

Szerintem csak unatkozol.

ez súlyos... korai gyilkos hajlamok..

mást ne ölj meg ...

Csak 12 éves vagy, később mindenért megakarod majd ölni magad?

Ha nem vesznek fel, nem sikerül befűznöd a csajt, el hagysz valamit...

Menj be egy gumiszobába, nem kell egy ballonkabátos flamel inges fószer aki embereket rabol és kínoz, közben meg hokizik.

Nyugi el fog múlni. Kamaszkor, 12 éves vagy, ilyenkor senkinek nem elég jó az élete, nekem se volt az.

A probléma az lenne, ha nem érdeklődnél semmi iránt, de mivel neked megvan az érdeklődési köröd (UFO-k, fegyverek, filmek), ezért téged nem kell félteni. A gyilkos és öngyilkos gondolataid szerintem nagyrészt a filmektől vannak.

Meg amúgy is mitől lett olyan menő mostanában ez a "jaj öngyilkos leszek" hozzáállás? Jó van egy-két ember, akiket megértek. De TE például hagyd abba az unatkozást, találd fel magad, menj el a barátaiddal valahova.

Suliban nincs pszichológus? Vagy itt olvastam, hogy elvileg a házi orvos is beutal pszichológushoz, ha megkéred.

Engem sem vettek komolyan, aztán nem múlt el.

Ez meg a legnagyobb hülyeség, jaj másnak is rossz, attól neked nem lesz jobb, meg te egy más ember vagy, más reakciókkal, más érzékenységgel stb.

Egyébként attól, ha valakit, valamit megölsz, vagy bántasz, nem lesz jobb. Sőt, akkor még amiatt is utálni fogod magad. Esetleg valami sportra járhatnál, hogy mikor úgy érzed, hogy szét tudnád cseszni a világot, akkor olyan erővel fuss, hogy majd kiköpöd a beled, vagy ilyesmi, nekem az ilyesmi is segített, de egy pszichológust nem pótol azért. Esetleg megpróbálhatnád komolyan elmondani anyukádnak, hogy úgy érzed szeretnél egyhez elmenni, nem is az, hogy ilyen fizetőshöz, tuti van ingyen is meg minden, segítene-e találni valamit, mert szerinted jobban éreznéd magad tőle. Nincs ebben semmi ciki. Unokatesómat is járatták a válásuk után, rá is ráfért.

Én borzasztóan örültem volna a helyedben, ha a szüleim elválnak. Az én apám is alkoholista, bár anyám is sokat iszik. Ő most elköltözött, szóval egy gonddal kevesebb van itthon. Nekem sem volt könnyű életem, 4-5 éves koromban világgá akartam menni, és csak a testvéreim miatt nem léptem ki az ajtón... persze, nem is jutottam volna messzire, de képzelheted, hogy hogy érzi magát egy kisgyerek, aki inkább választaná az éhhalált és azt, hogy nincs tető a feje felett, minthogy a szüleivel legyen.

12 éves vagy. Én is voltam annyi, és képzeld el, túléltem. Túléltem a hétvégi veszekedéseket, amikor anyám meg akarta ölni apámat, amikor itthon hagyta a három gyerekét azzal a csontrészeg hülyével. Nem hittem el neki, hogy visszajön, mert ki az a barom, aki ezzel a férfival akar élni?

Nekem sem volt sok barátom, de éppen elég volt arra, hogy miattuk túléljem. Nekik is bőven voltak gondjaik, és tulajdonképpen csak egymásra számíthattunk. Mai napig így van ez. Te se hagyd el őket. Fontos vagy nekik.

Próbáld meg elképzelni a jövődet. Tekints úgy magadra, mint egy komoly, felnőtt emberre, és fogalmazd meg, mit szeretnél látni. Mert kellenek célok. Mindegy, hogy 12 évesen paleontológus akarsz lenni, egy év múlva meg már FBI-ügynök, a lényeg, hogy mindig láss valamit a jövődbe, hogy tudd, hova vihet az az út, amin most mész.

Az elfojtott szorongásod miatt lehetnek erőszakkal kapcsolatos gondolataid. Ez az állandósult düh egy idő után el fog múlni. Én most vagyok 18, és már nem látom értelmét mindenen bosszankodni. Az csak lefáraszt, és eltereli a figyelmem az igazán fontos dolgokról, arról, hogy hogyan érhetnél el a céljaimat. Ráadásul a kapcsolatokat is megmérgezi...

Ha gyilkosságról, öngyilkosságról fantáziálgatsz, az sem feltétlenül rossz. Ha elmebetegség jele lenne, az összes horrorregény íróját bezárhatnák egy diliházba. Ha megnyugtat, akkor nyugodtan képzeld el, hogy hogy tekernéd ki valakinek a nyakát, meg persze más formába is öntheted a dolgot: lerajzolhatod, leírhatod.

Ha nevetsz a halálon, az csak azt jelenti, még nem fejlődött ki rendesen a személyiséged. Ha más állna a háttérben, az általad említett "elmedoki" már szólt volna, hogy esetleg pszichopata lehetsz.

Biztos úgy véled, hogy nagyon különbözöl a kortársaidtól. Ők az iskolában mindig jókedvűek, röhögcsélnek minden hülyeségen, talán az a legnagyobb gondjuk, hogy az általuk bálványozott sztár nem ad koncertet a városukban. Nos, ilyen emberek mindig voltak és lesznek is, velük nem kell törődni. Koncentrálj arra a két emberre, akiket barátaidnak nevezel, aztán így vagy úgy, de mindenképpen lesznek majd mások is az életedben.