Képtelen elviselni a tényeket?

Egy pipogya, butuska, senki alak vagyok. Jellemtelen, mindenen csak röhögök, mint egy 10 éves kisgyerek. Ha meg mégsem, akkor sem tudok normálisan viselkedni, hanem beképzelt leszek és bunkó, aztán meg rinyálok a dolgokon másnak, amiket nem tudott feldolgozni az érzékeny kis lelkem.

Mindemellett képtelen vagyok egyedül csinálni a dolgaimat IRL, és haladni, mint a gyorsvonat. Kell mellém valaki, akitől megerősítést kap a kis lelkem.

Folyton keresem a társaságot, de csak a kisebb közösségeket. Ott megnyugszom és igazán önmagam adhatom. Ez talán azért van, mert 5-7 évig Kerepesen laktam, ami inkább falu volt, mint város akkoriban és azóta Budapesten lakom?

miért van mindez? Mi bajom? Sosem törődött velem az apám, már azzal ámítom önmagam, hogy majd ezek után rám fogja hagyni mindenét (persze, most törődik velem, de kinek nem tűnne nagy dolognak/sokan a semmi után épphogy csak egy pici törődés?). Hogy tudnék magamon segíteni?

Előre is köszi a válaszokat, nagyon sokat jelentene!