Miért van az, hogy senkit sem tudok elviselni magam mellett?

Ezen csak tudatosan tudsz változtatni, úgy hogy direkt mész oda emberekhez, ismerőseidhez és erőlteted a beszélgetést, aztán jó esetben megtetszik a dolog, vagy érnek pozitív élmények amitől megtetszik. Én is ilyen voltam/vagyok. De akármennyire jó nekem egyedül nem tehetem meg, mert egyre jobban kinéznének az emberek és csak leugatnának, egy két rövid párbeszéd nem olyan megterhelő senkivel.

És ha jól sejtem, van egyetlen egy ember, akivel viszont szeretsz lenni, és ha másokkal kell lenned, mindig arra gondolsz, hogy bár inkább azzal a másikkal lennél. Így van?

hallottam, egy embertől a következő mondatot: A körülményeiden változtathatsz, de önmagadon SOHA! Kicsit gondolkodtam mennyire lehet igaz, de igaz, mivel ha megismered önmagad. hogy miben is vagy jó, ami a célod, akkor valóban nem változtathatod meg önmagad, ha viszont még nem tudod mi a célod, milyen ember is vagy, mivel tudsz többet adni az embereknek, akkor még nem ismered önmagad. Nagyon még én sem. Viszont ha rájössz, milyen is vagy, mit kell tenned, adnod, akkor a körülményeiden változtatsz:) Megjátszhatod magad, de az sosem leszel te, viszont a körülményeiden bármikor változtathatsz:)

Röviden, senki kedvéért ne akarj, megváltozni, ne érdekeljen ki mit gondol rólad, mert az nem te vagy! Nem alkothat valaki rólad véleményt, csak azért, mert "ismer" Ő azt nem tudja, milyen is vagy valójában, ha teljesen önmagad adod... ha így érzed magad jól, akkor tedd azt, de a körülményeken, a dolgokon a környezeted hozzáállásán bármikor változtathatsz:) Én például, folyton segíteni vágyom, állandóan mosolygok, ha emberekkel találkozom:))) olyan jó érzés:D szeretem a társaságot, tudom, milyen ember is vagyok, de sajnos sokszor nem adhatom önmagamat, mert félek, mások mit gondolnak rólam... és ez a baj, de rájöttem, hogy nem számít ki mit gondol rólam, ahogy az sem, én mit gondolok másról. vannak álmaid gondolom, valósítsd meg őket, élvezd az életet, halgass a szívedre, nincs jobb tanácsadó, mint az elméd, érzed, tudod, mit kell tenned, de sokszor nem teszed, (tesszük) attól félve, hogy mi lesz, ha rosszul sül el... ez gondolom mindannyiótoknak ismerős... támad egy ötletetek, amit így is csinálhatnék, így jó lenne, de áá nem szívesen.. mi van ha... A legtöbb ember nem meri azt tenni, amit tenni szeretne, mert nem látja át, hogy az hogyan fog megvalósulni. itt egy példa: Este az autópályán halad egy autó, a fényszórója, csak 60 méterig világít el, de a sofőr, mindíg belátja a következő 60 métert, és eléri a célját. Vagyis, nem kell azon aggódnod, hogyan fog sikerülni, nem kell előre látni, hogyan is kéne végbemennie... majd jön magától, Elég ha, van egy ötlet, ami vágyakozással tölt el, elindul a cselekvés, annak megvalósítása érdekében, és szépen lassan, események láncolata folytán, az megvalósul, a nélkül, hogy azon aggódnál, mi lesz ha, mi van ha... Tudni fogod mit kell majd tenned,lépésről lépésre, szakaszosan és ha hallgatsz a megéréseidre, (intuició például) akkor nem érhetnek az életben meglepetések sem.:)) 20/F