Rühellem magam, nem tudom mi a frászt kezdjek az életemmel (? )

Nem is igazán kérdés,inkább csak kiírnám magamból amit érzek.

Teljesen feleslegesnek érzem magam,mert az is vagyok.Nem kérdés,nem is sejtés,tényleg az vagyok.A családom számára csak egy haszontalan púp vagyok(még ha ők nem is mondják ki)és amint 18 leszek el akarok költözni.Nem tudok nekik semmiben se segíteni,mert semmihez sem értek,nem tudok semmit a háztartásról,semmi olyat nem tudnék mondani ami nekik a javára válna.Mikor segíteni akarok valamit csak azt mondják "nem tudsz" vagy "nem kell,hagyd" és megint semmit sem csináltam.Már ha adódik valami lehetőségem már észre sem veszem mert már nem érdekel,úgyse tudnék semmit se segíteni,és annyira elkomorodok hogy szabályosan fizikailag elfáradok a gondolattól hogy úristen valamit csinálok.

Ha elköltöznék akkor megkönnyebbülnék mert legalább levettem egy kis súlyt anyuék válláról,és talán én is rákényszerülnék hogy "éljek".

De attól is félek,mert tudom hogy abba is belebuknék.

Nem találnék munkát hogy fizessem az albérletet,vagy egyáltalán nem találnék lakást,azt se tudom hogy kell a költözést elkezdeni.

Viszont azt is tudom hogy nem bírnám ki anélkül hogy ne lássam őket,hogy velük legyek,úgyhogy fogalmam sincs mi lesz.

Aztán ott a társasági élet.Na paff.Ennyi.Soha életemben nem volt egy barátom se,senkit nem engedtem közel magamhoz,senki se tudott rólam semmit,ezért mindig én voltam az osztály kopogószelleme.Tudták hogy ott voltam,hangokat adtam ki,tárgyakat mozgattam,de nem láttak.Csak akkor ha valami rossz történt velem,elestem vagy ha gázul viselkedtem,akkor meg én menekültem el anélkül hogy bárkinek a szemébe néztem volna.

Csak mostanában történt hogy hihetetlen módon lett egy barátom.De az olyan közeli hogy azt eleinte fel sem bírom fogni.Olyan dolgokat mondok el neki amiket még a saját fejembe sem tisztáztam le,ő meg csak vidáman végighallgat és örül hogy velem lehet,és engem is döbbenetes módon érdekel hogy mi történik vele.Nagyon sok mindenben hasonlítunk,a gondolkodásunk,az ízlésünk,a hobbijaink,szinte minden összepasszol.Tényleg nagyon jó kis csapat lettünk.

Mindezek amiket felsoroltam totálisan.Halálra.Rémisztenek.

Egyszerűen úgy érzem magam mint akit beledobtak egy éber álomba,olyanba mikor azt álmodod hogy lelépsz valahonnan és tényleg rúgsz egyet.Teljesen új szituáció,teljesen idegen,még gondolni sem gondoltam volna hogy ilyen lehet az ha valakinek van egy igazán jó barátja.Teljesen megrémít a gondolat hogy elveszítem a magányom,de őt sem szeretném elveszíteni(izé,mindketten lányok vagyunk,bocs ha kicsit furán fogalmazok,de így érzek)

Van hogy annyira letargiába hullok hogy szándékosan kerülöm.Nem azért mert nem akarok vele lenni,hanem mert csak egyedül akarok maradni.Deee közben vele is.Ez bonyolult.Néha már azon gondolkodom hogy mazochista vagyok.Volt már hogy késsel vagdostam magam,persze nem úgy hogy nagy nyoma maradjon,hanem maximum egy vöröses karc amit a kutyára foghatok.Miközben vágtam úgy éreztem "fájjon csak,úgyis megérdemlem" és utána valamivel jobb érzésem lett,mert úgy éreztem megkaptam a büntetésem,és ez valahol kiengesztelt.Azt hiszem nagyjából ugyan ez a helyzet a barátnőmmel,azért választom tőle el magam,mert úgy érzem nem érdemlem meg hogy a barátnőm legyen és ezzel büntetem magam.

Aztán ott vannak az álmaim.

Azokért is szörnyen érzem magam,mivel sok van.És nagyok.Szeretnék írni.Imádok írni,nincs olyan szó ami leírhatná mennyire.Egy elhagyatott kis kunyhóban élni a világ egy csendes és eldugott sarkán.Ezelőtt persze szeretném beutazni a világot a barátnőmmel.Nem olyan elcsépelt turistautakat,hanem úgy igazán bejárni a kontinenseket.Szeretnék egy saját játszóteret.Egy hatalmas,saját,rét méretű kertet mindenfajta szebbnél szebb virággal,bokrokkal,örökzöldekkel.

Nem bírom folytatni.Még vagy 30 sort megtölthetnék azokkal a dolgokkal amiket rövid földi életem során véghez akarok vinni és megélni,de nem megy.Túlságosan...szégyenlem magam,és már nem is igazán tudom miért.

Hol az a kib@szott szike???Már egy hónapja nem találom és úgy érzem mintha a szívemet vesztettem volna el...