Miért néznek hülyének amiatt, hogy fizikai munkát akarok végezni?

Mert azt hiszik ettől vagy egyszerű,nem akarsz gondolkozni csak dolgozni mint egy paraszt aki nem tud semmit.

Én is jobban szeretem a fizikai munkát,viszont szerintem jó ha nem csak a robotolásról szól hanem benne van az hogy meg kell oldani ezt azt, ergo gondolkozni kell hozzá..

Ha belegondolunk régebben egyszerűbbek voltak a munkák,és az emberek sokkal hasznosabbak voltak az élet egyéb területein.Pl. maguk készítették el a bútoraikat,tudtak barkácsolni,rengeteg ügyességük volt.

Remélem, nem baj, hogy majd' egy évvel a kérdés után írok (remélem, valaki még olvassa:-))), de csak most bukkantam rá...

És van is egy viszonylag friss élményem ezzel kapcsolatban.

Nemrég egy baráti társasággal keltünk át a komppal a szigetmonostori révnél, és valaki megjegyezte, hogy milyen sz** munkája van a révésznek, egész álló nap 10 percenként ugyanazt csinálni, éveken keresztül... Mire azt mondtam, hogy miért lenne ez sz** munka? Kint lehet a szabad levegőn, némi mozgással is jár a munka, meg aztán sem az időjárás, sem a folyó, sem a táj nem teljesen egyforma sohasem, mindig változik.

Egyébként én is így vagyok vele, mint a kérdező. Majd megvesztem volna egy kis kerti ásásért, gereblyézésért és veteményezésért, könyvtárazás helyett, amikor a szakdogáimat írtam... Úgy igénylem a mozgást és a szabad levegőt, mint a kutyám. Még akkor sem bírom ki 3-4 naptól tovább a négy fal között, ha beteg vagyok, vagy rossz az idő. Többek között ezért is utasítottam már el jól fizető, de szinte teljes bezártsággal járó állásokat -- és nem jó dolgomban... Néztek is hülyének rendesen, hogy mi az, munkanélküli vagyok és még válogatok?!

Ehhez még valami.

Megfigyeltem, hogy azok az emberek, akik nagyvárosi jómódú nagypolgári értelmiségi családból származnak, és városban is élték le az életüket, elit értelmiségiként, azok kisebb vagy nagyobb mértékben, de mind paranoiásak. (Személyesen nem ismerek egy kivételt sem, ha valaki tud ilyenről, hozzon össze vele!) Ilyenkor hálát adok, hogy én egyszerű családból származó falusi liba vagyok -- különben soha nem lettem volna azzá, akivé. (Na nem mintha nagy szám lennék, félreértés ne essék!) Ami azt illeti, soha nem is fogom megszokni a várost és a KIZÁRÓLAG négy fal közötti életmódot -- hiába a diplomák, nyelvvizsgák, és a csaknem másfél évtized, amit már városban leéltem, én még mindig úgy érzem itt magam, mint egy befogott vadállat.

Arról nem is beszélve -- ez is saját megfigyelés! --, hogy az egyszerű, hétköznapi, fizikai jellegű munkát végző fiatalemberek mérföldekkel helyesebbek, mint az elitértelmiségi töketlen véglények, akikkel az egyetemen volt szerencsém találkozni -- többévente talán egy kivétellel...