Miért nem érdeklek senkit?

Ugyanez van velem is. Én is szeretek interneten beszélgetni ismerősökkel. Én viszonylag hamar megnyílok, sokat mesélek magamról, beszélek arról, hogy mi történt velem, vagy most épp mi a helyzet felénk, esetleg pár fontosabb múltbéli eseményről.

Ilyenkor valahogyan ösztönösen elvárom, hogy a másik ne annyival válaszoljon, hogy "aha", hanem ő is meséljen valamit. És hülén érzem magam, hogy én most itt raboltam szegénynek az idejét és tömtem a fejét az olyan dolgaimmal, amik talán nem is nagyon érdeklik. Pedig magamból kiindulva én mindig meghallgatok szívesen mindenkit és próbálok hasonlóan gondolkodni, vagy együttérezni vele.

Meg az is megvan ugye, hogy mindig csak én írok rá másokra. Főleg mikor unatkozom, akkor beszélgetni kell valakivel és akkor keresek valaki ismerőst, aki fennvan. Általában egyből egy témával indítok pl. "Szia, tudtad, hogy...", így elkerülhető a mizu-semmi-veled-semmi sorozat. Egyszer megkérdeztem az egyik beszélgető partneremtől, hogy nem zavarja-e, hogy mindig ráírok. Azt mondta, ha zavarná, akkor megmondaná. Erre nem tudtam mit mondani, végülis igaz. Lehet csak azért mindig én írok neki, mert így szoktunk hozzá? Vagy neki egyáltalán nem is vagyok fontos? Esetleg zavarom? Vagy ő azt hiszi, hogy azért nem írok, mert most épp más dolgom van? Ez mindig nagy dilemmát okoz nekem.

Egyébként én élőben is szeretek beszélgetni és ott is hasonló a helyzet. Én elmondok magamról valamit és megkérdezem a másikat, hogy "Hát veled, hogy volt?", akkor általában csak vállat vonnak.

Az ilyen mindennapi témák (zene, sport, suli) azok mennek egy darabig, csak nem lehet róluk hosszan elbeszélgetni.

Nem tudom, hogy én is mitől lehetnék érdekesebb. Pedig nem vagyok egy egyoldalú, unalmas ember, szerintem viszonylag intelligens vagyok és sok mindenhez hozzá tudok szólni. Próbáltam titokzatos maradni, nem jött be. Akkor csak még hamarabb megunnak.

Úgyhogy nem csak te küzdesz ilyen problémákkal...

15/L