Úgy érzem, SENKIT nem érdeklek. Mi értelme van így élni?
Nagyon erősen befele forduló ember vagyok, pszichológusokhoz járok évek óta kisebb megszakításokkal. Mindenki azt hiszi, hogy baromi elfoglalt vagyok, holott az időm nagy részét itthon töltöm magányosan. Nem tudok beilleszkedni sehova, az egyetlen társasági szerep, amihez értek hogy megutáltassam magam mindenkivel, tehát közellenséggé váljak. Nem ismer senki valójában, titkolózós vagyok, mesterévé váltam annak, hogy hogyan titkoljak el magamról a lehető legjobban dolgokat. Van ugyan egy-két barátom, de nem valós a kép, amit feléjük sugárzok, nem én vagyok valójában az, akit ismernek, hanem egy maszkom. Ők is tudják, hogy állandóan titkolózom, azt hiszem, kicsit már bele is fáradtak. Arról se tud pl. senki, hogy pszichológushoz járok.
A szüleim sikeresek, szeretnek, de azt hiszem, a bennük kialakult kép rólam már vagy 5 éve elavult. Amikor próbálok valahogy beszélni velük és átadni azt, ami bennem van, azt látom, hogy végtelenül egyszerűen állnak hozzá, egyszerűen NEM ISMERNEK eléggé. Nem látnak belém. És ez igaz mindenki másra is. Az zavar a legjobban, hogy úgy érzem, olyan vagyok, mint egy lelakatolt doboz, de senki nem akarja kinyitni a lakatot. Nem is próbálkoznak vele. A szüleim meg-megkérdezik ugyan, hogy "na, mi volt a suliban" és hasonló közhelyek, de úgy érzem, nem eléggé határozottak. Nincs meg bennünk az a valódi eltökéltség, ami ahhoz kellene, hogy igazán megismerjenek. Feladják annyival, hogy mogorva vagyok és "belőlem egy szót se lehet kihúzni". Azt is felróják, hogy miért nem én megyek oda hozzájuk beszélgetni, holott szerintem ilyesmit a szülőnek kellene kezdeményeznie. Annyira befelé fordulok, hogy néha szinte hallucinációként élem meg a napjaimat. Mintha azt sugallná az agyam, hogy ez nem lehet a valóság, hogy ennyire nincs senkim. Helyette álomvilágokba menekülök, befekszem az ágyamba, napközben is órák hosszat fekszem és elképzelek élethelyzeteket. Azt hiszem, kezdem elveszíteni a józan eszemet.
Mintha én írtam volna...
A pszichológussal nem fogsz semmire menni.
De mindig van értelme valamiért élni.
19/F
Utolsó: személyes kapcsolat nélkül szerintem esélytelen. Rengetegszer volt már, hogy egy ilyen kérdéshez írtak lányok, akik "pont ilyen fiúkkal akarnak beszélni", aztán felvettem őket MSN-re és pár nap alatt teljesen megállt minden beszélgetés, mert egyszerűen nem volt miről beszélni és miután kapcsolatba léptünk, már nem érdekelte annyira az egész. Az a tapasztalatom, hogy egy ilyen kapcsolatfelvétel kb. 3 napig tart.
Vagy van valami más ajánlatod?
Hát, figyelj, segíteni akar. Eddig egyik jelentkezőnek sem sikerült. De ha 100-ból egynek sikerül már megérte, nem?
Mit veszíthetsz...?
"Nagyon erősen befele forduló ember vagyok"
Hát ha ilyen a magadról kialakított életszemléleted nem sok mindent lehet tenni.Szerintem zárasd be magad valahová mondjuk otthon van pincétek az jó sötét ott nem zavar senki.
:D
Valahogy belül próbálj meg magadban pozitív énképet kialakítani egy tanács én se vagyok egy nagy társasági ember már hogy rám jön akkor az vagyok én azt szeretem ha felém nyitnak az emberek.
Mindig próbálj más véleményétől függetlenül dönteni nem az alapján lásd magad ahogy más ítél meg téged.
Sok sikert a továbbiakban.:D
Szia, szerintem talán változásra van szükséged. Bizonyos mértékben én is hasonló helyzetben vagyok. Olyan iskolába mentem, ahova nem is akartam, és nem sikerült beilleszkednem, annyira nem úgy viselkedek ott, mint amilyen vagyok. Van egy nagyon jó barátnőm, a családom is szeret, de annyira senki nem látja át a helyzetemet, és nem is nagyon próbálják.
Elég lapos most az életem... El fogok menni külföldre, talán neked is erre lenne szükséged, hogy új embereket megismerj, tiszta lappal indulhass, satöbbi.
Van valami, ami érdekel? Érdemes lenne azzal sokat foglalkoznod.
Soha nem tudhatod, mi fog történni, mindig van értelme élni (mondjuk mondani könnyű, én is gondolkodtam már ilyesmin).
Elolvasva a teljes történetet, kissé félrevezetőnek tűnik a "cím". Én is átestem ezen az időszakon. Nem volt kellemes, bár a mostani se a lehető legjobb. Ha tudod a megoldást, akkor szerintem nem is olyan nehéz áttörni ezen a szakaszon. Fura, hogy ezek a pszichológusok senkin nem tudnak segíteni (mármint azok közül, akiket én ismerek).
Ha túlléptél ezen a csúnya perióduson, akkor csak arra fogsz gondolni, hogy eddig milyen szánalmas voltál, és mennyi időt elvesztegettél erre a hülyeségre. Legalábbis én erre gondoltam.
Azt nyilván te is belátod, hogy egy néhány mondatos válasszal nem tudok segíteni, de ha gondolod, akkor írd meg az msn címed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!