Kisgyereknek szép voltam, és amilyen szép voltam akkor, most olyan csúnya vagyok. Annyira depressziós vagyok a külsőm miatt, hogy emberek közé sem szeretek menni. Miért változtam csúnyává?
A sminktől csúnyább lett a bőröm, így letettem róla, csak minimálisat használok. Saját szülőmet hallottam, amikor rólam beszélt valakivel: azt mondta, hogy nem vagyok szép, hanem inkább szimpatikus. Nem vette észre, hogy hallom amit mond.
A hegekről már gondolkodtam, vannak lézeres megoldások, de félek, hogy évek múlva a kezelt területeken esetleg elváltozások jelenhetnek meg.. Csupán ez tart vissza-még. Amúgy igyekszem ápolni a bőröm, sok vizet iszom, meg igyekszem kerülni a mű kajákat, amennyire lehet (bár mi az ami nem mű manapság). Az alakomra is odafigyelek, rendszeresebb mozgással, és egészségesebb táplálkozással. Szépen öltözködöm, és szeretem az egyediséget ezen a téren is (azért nem "túl" egyedi). De amikor tükörbe nézek, csak azt tudom kérdezni magamtól, hogy minek igyekszem egyáltalán, mikor úgysem leszek soha olyan, amilyen szeretnék.
Ln gyönyörű kislány voltam.A szüleim mindig mondják,hogy a csodámra jártak,és én magam is látom a képeken.Én is csúnya felnőtt lettem.Olyan 8 évesen kezdtem megcsúnyulni.
De ez tény.Én sem vigasztalásra váyom.Szüleim is szokták mondani hogy pedig olyan szép kislány voltam...
Gondolom ők sem gondolták,hogy nem maradok meg olyannak.
Én szemály szerint is ismerek olyan aki sose volt egy szépség,gyerekkorában sem.Aztán 17-20 éves korára olyan gyönyörű nő lett belőle hogy férfi,nő csorgatja a nyálát utána.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!