Hogyan változtassak? Nem szeretnék ilyen béna alak maradni.

Szia!

Én teljes mértékben megértelek, mert én is ilyen voltam teljesen. Annyi szerencsém volt, hogy a legjobb barátnőmmel kerültem egy gimnáziumba, mert különben nem is tudom mi lett volna velem.:S Így viszont kicsit könnyebb volt a helyzetem. Egyre jobban megismertem az osztálytársakat (igaz csak "messziről" figyeltem őket) és kiszűrtem, hogy ki az, akit értékes, de legalábbis értelmes embernek tartok és így kialakult egy kisebb társaság akikkel jóban voltam. Voltak viszont olyan osztálytársaim (nem is egy), akivel a 4 év alatt egy szót sem váltottam, ennek ellenére imádtam a gimit.:)

Aztán főiskolás lettem, ahol ugye minden a buliról szólt, de én még akkor sem voltam nagy bulizós, úgyhogy én ezekből kimaradtam. megint csak lett pár ember, akikkel beszélgettem a suliban, de már barátságok itt nem alakultak ki. Azóta lediplomáztam és nem találok munkát, úgyhogy nem ismertem meg így új embereket.

Viszont van egy párom, akivel 3 éve vagyok együtt és 2 éve együtt élünk és tőle kaptam tavaly karácsonyra egy kiskutyát.:) Onnantól kezdve, mintha kinyílt volna a világ. Eddig egy embert sem ismertem a környéken, most meg nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy ne köszönjön rám valaki.:) A kutya által nagyon sok embert megismertem, többek között egy nálam 3 évvel idősebb lányt is, akivel mint kiderült tök egyformák vagyunk és nagyon jókat tudunk beszélgetni.:)

Szóval ne aggódj, mert attól, hogy te nem jársz annyit bulizni és más személyiség vagy, mint a többiek, még nem vagy rosszabb ember. Aki szeret téged, az így fogad el, úgyhogy nem kell azért magadra erőltetni egy szerepet, hogy befogadjanak. Én is sokszor rosszul éreztem magam, mert kimaradtam a bulikból, de a mai napig nem tudom magam elengedni ilyen közegben, úgyhogy nekem ez kimaradt az életemből, de nem is bánom, nem érzem magam ettől kevesebbnek. Ahogy idősödsz, majd te is változni fogsz, de ne erőltesd a dolgokat, inkább csináld azt, amit te szeretsz, attól függetlenül, hogy mások szerint az nem "buli". Én pl imádtam színházba járni, mozizni, csak sétálgatni a barátaimmal a városba és így is felnőttem.:) Szóval ne izguld túl a dolgot, te ilyen vagy és kész, nem lehet mindenki egyforma.:)

Sok sikert a gimihez, biztos beilleszkedsz és lesznek majd új barátaid és ha megjön a kedved hozzá, akkor bulizni is elmehetsz velük!:)

Innen a monitor mögül nem sokat tehetünk érded, de egy erős elhatározással te tudsz magadon segíteni. Kezdj el Facebookon vagy MSN-en vagy akárhol beszélgetni az osztálytársaiddal vagy valami. Ott talán még nincs is mit szégyellned, mert az chat és nem élőben megy. Aztán kérd meg őket hogy menjetek el valahova stb... Ki fog alakulni szerintem.

16/f

Szia!

Teljesen megértelek, én is ezen mentem át! Nekem is nehéz volt, mivel egy összeszokott osztályba kerültem, ahová nem volt könnyű beilleszkedni. Én voltam az új lány, mindenki rólam alkotott véleményt, kifogásokat kerestek bennem, hogy miért nem illek közéjük. Eleve önbizalomhiányos vagyok, de amikor megtapasztaltam a fogadtatásukat, mindentől elment a kedvem. Magamat okoltam, amiért nem fogadnak be, kerestem a hibáimat. Én sem tudta kimutatni a valódi énemet, nem is próbáltam ismerkedni velük. Minden nap szorongva mentem be az iskolába, szörnyen éreztem magam. Lassan az önbizalmam is végleg eltűnt. Ennek ellenére szereztem két igazán jó barátnőt az osztályból, akik mindenkor kiálltak mellettem, de a legfontosabb, elfogadtak úgy, ahogy vagyok! Végül a tanév vége egész klasszul telt velük. Most nyáron jöttem rá, hogy mekkora hibát vétettem, amikor elzárkóztam a többiek elől néhány ítélkező vélemény miatt. Soha senki nem mondhatja meg, hogy ki vagy! Ezt egyedül te döntöd el, és mindig van lehetőséged változtatni! Mit szeretnél? Hogy az emberek azt lássák, ahogy egyedül kóvályogsz vagy pedig igazán észrevegyenek? Ha az utóbbit választottad olvass tovább. Mi az, ami megakadályozza az ismerkedést? Szerintem a fő probléma az, hogy túlságosan kritikus vagy önmagaddal, tehát önbizalomhiányos vagy. Ez nem szégyen, én is átestem ezen! Te NEM vagy béna alak, sem 'forever alone', hanem egész biztosan kedves lány vagy, akivel szívesen megismerkednének. Csak engedd őket magadhoz! Ami pedig a legfontosabb. Örülj! Az emberek szeretik, ha valakire jó ránézni és nem a mélabút látják benne. Mi az, aminek örülhetsz? Én a leírásod alapján már kettőt is találtam. Bejutottál a gimnáziumba és van egy IGAZ barátnőd, aki önmagadért szeret. Egész biztos vagyok benne, hogy még rengeteg dolog van, amiért hálát adhatsz. Ha megteheted, csinosítsd ki magad, vegyetek új ruhákat, amikben jól érzed magad, vágass valami klassz frizurát. Ha elégedett vagy a külsőddel, sokkal magabiztosabban kezdheted az ismerkedést is. Húzd ki magad és mosolyogj, hiszen egy fiatal lány vagy, aki előtt ott áll az élet, nem pedig egy esetlen veréb. Tudom, hogy mondani könnyű, és elsőre lehetetlennek hangzik, de megéri. Ami még a belsődet illeti. Minden ember más, vannak, akik félénkebb tipusúak, és nehezebben nyílnak meg az emberek előtt. Te is közéjük tartozol, de ez nem azt jelenti, hogy ez egy hiba benned. Még rengeteget változol az évek folyamán és az önbizalomhiányt egész biztosan kinövöd! Akkor se keveredj rossz társaságba, ha muszály! Valamint mindig add önmagad! Döntsd el te, hogy ki szeretnél lenni, tarts ki a véleményed mellett és beszélgess azokkal, akik szimpatikusnak tűnnek. Gondolj a jó tulajdonságaidra és ne úgy kezdj bele a dolgokba, hogy 'Ez úgy sem fog sikerülni!'. Igenis sikerülni fog, mert te Te vagy, és ha igazán kitartó vagy, bármit elérhetsz! Ha ez segít, az iskola előtti reggeleken halgass vidám, inspiráló számokat!

Remélem segítettem, ha bármi kérdésed lenne, küldj üzenetet!

Szia!

Én is totál így vagyok ezzel..mintha csak magamat olvasnám.Egyszerűen nem tudok megnyílni,ismerkedni,barátkozni a számomra új emberekkel. Ilyenkor nem tudok mit mondani,és lefagyok..Zavarban vagyok,van hogy el is vörösödök. Soha nem voltak fiú barátaim,és barátom sem. Van 3 barátnőm...mellettük tudok önmagam lenni,hülyéskedni,baromkodni..de sajnos velük nem egy gimibe fogok járni...és nincs senki,akit ismernék,és akivel jóba lennék,szóval valószínű h tök egyedül leszek..És nagyon-nagyon félek:S Egész nap az jár a fejemben,hogy hogyan tudnék megváltozni...de egyszerűen nem megy..nem tudom hogy mi lesz velem gimibe...nagyon félek hogy nem lesznek barátaim..félek,hogy mindenki bunkónak és nagyképűnek fog tartani mint általánosba...Csak mert visszahúzódó vagyok..

Sajnos segíteni nem tudok,hiszen nekem is ez a problémám,de gondoltam megosztom veled,hogy nem vagy egyedül;)