Elérkezett a vég?!

Nem vagy egyedül, hidd el.

De legalább az egészséged megvan.

Nem tudlak mivel vigasztalni.

Olvass, azzal túl nagy bakot nem lőhetsz.

Remélhetőleg a fizikai és szellemi körülményeid és állapotod nem érik el azt az alsó szintet, ami alatt az élet nem nevezhető már sem értelmesnek, sem emberinek.

"Mindig biztattam azokat,akik el voltak keseredve az életben és most én vagyok a padló."

És ez majd megint fordulni fog idővel.

Szia. Én nem túl régen töltöttem be a 41. életévemet.Belül egy huszonéves srác vagyok, akinek nehézséget okoz a "negyvenes korosztály vagyok" feeling. Én is többször átéreztem ugyanazt, amit te megfogalmaztál tavaly július végén.

Én csak úgy tudok megbirkózni a Tieiddel hasonló gondokkal, hogy kicsikét egoistábbá, közömbösebbé és cinikusabbá neveltem magam.

Lényeg, hogy ne esdekeljünk annyira az embertársaink elismerése és a társadalmi dolgok iránt. Jó dolog az, de magunknak egymagunkban is jól el kell tudni lennünk saját magunkkal. Jól megaszontam, de érted talán :)

Azt gondold végig, hogy amit kudarcként érzel, az valóban kudarc volt? Lehet, hogy éppen megmentett egy nagyon rossz eseménytől. Kicsiben egy példa: egyszer kerestem itthon egyik ingemet, nagyon abban akartam menni dolgozni. Nem lett meg, csak fél órával később, pedig az orrom előtt fityegett. És egy ronda balesetet pont megúsztam az autópályán. Sosem tudhatjuk, mi miért történik és a legtöbb dologban megtalálhatjuk az előnyt is. De! Nagyon fontos, hogy ezt ne úgy értsd, hogy ne légy őszinte magaddal és menj szembe az érzéseiddel. Lótúrót! Az olyan "pozitív gondolkodást" meg "bölcsességet" én is a belemből rühellem, ami nem egyéb, mint egy önámítás, hogy bebeszéled magadnak, hogy a szar milyen jó és még csak nem is büdös. Ez hülyeség. Sehová nem vezet.

Inkább acélozd az egódat, kicsit szard le a világot és törődj magaddal, a saját őszinte igazi belső igényeiddel.

Kicsit tedd félre a magyarságodat. És lehetsz te igazi, lelke mélyén igaz magyar akkor is, ha a többiek túlnyomó része hülye, mint a segg. Ne máshoz viszonyítsd magadat. Ez a legnagyobb hiba én mindig úgy hívom, hogy ne "-hoz -hez -höz képestiség" legyen az életelv, hanem az, hogy mindenkitől és mindentől függetlenül ÉN MIT SZERETNÉK? Nekem mi lenne jó? És ezért kell tenni és küzdeni.

És sajna a mai magyar lét egy rakás szar. Nem kell magadra venni ezt a bullshit szöveget, hogy "nem felnőtt az, aki másokat és nem magát okolja" bla bla bla. Szerintem fel kell tudni ismerni azt, hogy mik azok, amikre van és mik azok, amikre nincs ráhatásod. Azon kell dolgozni, amire van. Amire nincs, azt meg kell próbálni tudomásul venni illetve kutatni, hogy "bizos-e hogy nincs" ráhatás? Amire nincs, de zavar, bátran éld meg az érzelmeidet! Ne rejtsd el őket csak azért, mert valaki férfiatlannak vagy "nem felnőtt"-nek tartana miatta. Pl az időjárás miatt naponta végigpicsogom a fészbukot és az agyára megyek az ismerőseimnek, de legalább levezetem a tehetetlenség miatti feszültséget. (akinek nem tetszik legfeljebb továbbgörgeti, mint én is, amik nekem nem tetszenek másoktól)

Amúgy milyen szakmád van, mivel szeretsz foglalkozni?