Miért lehet az, hogy minden nap sírok?
Ha eszem, ha filmet nézek, ha zenét hallgatok. Mindenesetre szinte mindig rámjön.
Furcsa mindenesetre, mert régebben nem éreztem így soha. Ennyire soha nem voltam mélyen. Ennyire még sose éreztem magam egyedül. Hiába találkozom bárkivel is.
A magány rámtelepedett, mint a sötétség.
Bocsássatok meg, nem tudok mást mondani.
http://www.youtube.com/watch?v=6Kya4664iqs
Megválaszoltad a kérdésedet.
Csinálj olyat ahol ismerkedhetsz emberekkel. Pl sportolj. az amugy is jót tesz.
Sportolni? Nem hinném, de köszi a választ.
Én volt, hogy kenyeret vágtam a konyhába és elkezdtem bőgni, elvágtam a kezem és majdnem elájultam. :D :D
Önirónia? Röhögd ki magad. Szerintem én így kerültem ki belőle. Nem történt velem semmi változás, csak annyi, hogy ki akartam keveredni a szarból. Nem hallgattam több szar szomorú zenét. Régen próbáltam boxolni, csak a kezeimet tettem tönkre egy időre. Nem segített, aztán vettem A/2-es aquarelle lapokat (vízfestékkel kezelhető lap), anilin, víz és tempera festéket. Világ életembe pálcikaembereket rajzolgattam maximum. Mára híres festményeket másolgatok, kisebb nagyobb sikerrel stb. Teli van a falam koponyákkal, az első "festményem" egy óriási koponya volt. Egy kemény szőrű ecsetet szétvertem a lapon, és végül kijött egy szétcsúszott koponya. Szó szerint szétvertem..
A lapot kifeszítettem -ráragasztottam- a parkettára és uccu neki.
Nekem segített, sokat.
Mozdulj ki, barátkozz, érezd jól magad. Én is szoktam sírni ha meghatódok egy zene vagy egy film, vagy akár valamilyen pillanat miatt. De ennyire nem kell lesüllyedni. Bízz magadban, és akkor sikerül kijutni innen. :D
Egy jó tanács: HALLGASS VIDÁM ZENÉKET! Az nekem mindig segít. És próbáld meg megvalósítani az álmaidat. Azok mindenkinek vannak.
Köszönöm az eddigi kommenteket. Hát, ez egy nagyon mély időszaka az életemnek. Legfőképpen a barátok hiánya játszik közre ebben nagyon. És a szerelem, ami még eddig sehogy sem jött össze. Mintha a Sors iróniája, vagy fintora lenne, hogy akikbe beleszeretek sose viszonozzák.
Ezen már tényleg lehet röhögni tudom. Volt, hogy nevettem saját magamon igen.
De ezt már inkább tragikomikusnak érzem, sőt tragikusnak.
Hogy miért nem gyött ez még össze eddig soha, mert nem jött még össze?
Egyszerű. Képtelen voltam nyitni az emberek felé. És ha valakibe beleszerettem, görcsösen kaptam utána, és ugye ezt a partner megérzi, és elküld a ... aztán az egészből a kudarc marad.
És a sok kudarc? Az meg már kisebb keserűség. Aztán az ember elbizonytalanodik, enervált lesz. Sőt, kiábrándult.
http://www.youtube.com/watch?v=6HC1Emym0Wg
Ez a dal nem nyomasztó, legfejlebb szomorú. De megható. Az életemet foglalja össze ez a dallam.
Sírással egy kokainhoz hasonló nyugtató vegyület szabadul fel az agyban és eljut a receptor sejtekhez.
Én direkt meg rigatom magam jó feszkó ellen.
Csecsemők is ezért sírnak természetes nyugtató. Vannak a félelmek és mikor az ember túl nagyra értékeli őket túl sokszor hogy megoldást találjon a csalóka káprázatokra akkor beszorulhat egy gondolat körbe és nem tud más feladatot vagy gondolatot megoldani mert lefoglalja teljes kapacitását, 100% cpu használat egy végteleníttet értelmetlen folyamatra ami nem is mérvadó. Beszükülés önmagunkba<--> fájdalom félelem. Kitágulás a külvilágra külső nézőpont ,<---> megengedés szeretet. Önmagunknak első sorban. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!