Voltatok már igy?

> ez nem a kamasz kori lázadás..lehte hogy közeva hozzá de tutira nem

Nos. Az egész ötsoros kérdésed nem más, mint egy érzelmi feszültséglevezetés. Nem írsz semmi konkrétumot, tehát nem akarsz semmiféle problémát megoldani. Nem is arra keresed a választ, hogy mi a dolgok oka, megoldása, hanem hogy mások is vannak-e így, meg hogy hogyan kezeld magadba a történéseket.

13 évesen valószínű, hogy kellően öntudatos vagy ahhoz, hogy szűknek lásd a világot. Vannak vágyaid, elképzeléseid, de vannak korlátozó tényezők. A kettő ütközése az, ami idegesít. Viszont úgy tűnik még nem vagy annyira öntudatos, hogy megoldást, kompromisszumokat, a dolgok okát keresd. Nem megérteni akarod a problémáidat és megoldást találni rá, hanem eltüntetni azokat. A valós világgal szemben nincsenek valós alternatíváid, de majd lesznek. Pl. egy lakatlan szigeten kb. 2 hét alatt halnál meg, ami valljuk be jóval rosszabb, mint pár idegesítő ember.

Lehet csak le kellene lassítanod néha, és elgondolkodni, hogy ami idegesít a másik viselkedésében annak mi a pontos oka, és miért idegesít téged, miben korlátoz.

A környezetünket, a körülöttünk zajló történéseket sokszor nem mi választjuk meg. De a hozzá való viszonyulásunkat igen. Nézz kicsit tágabb perspektívából, még ha 13 évesen ez nem is annyira könnyű. Nézd meg, hogy ami ma idegesít itt és most, annak milyen jelentősége lesz mondjuk 1-2-10 év múlva. Ha képes vagy így is ránézni, valószínű kevesebb dolog lesz érdemes arra, hogy elrontsa a hangulatodat.

Egy jó „lassulási” gyakorlat: Olvasd el újra a szövet, amit elküldesz ide, vagy bárhova. Lassan és figyelmesen olvasd betűről-betűre. Így kiszúrod legalább a gépelési hibákat és nem írsz olyanokat, hogy „mostanéban meböritenek”, meg „bármit,is mlndanak...fö le g”.

Még egy jó gyakorlat (így befejezve a piszkálódást): Minden nap szánj öt percet arra, hogy abban az öt percben mindent fele olyan gyorsan csinálj. Ha az ember fele olyan gyorsan csinál valamit, akkor sokkal inkább tudatosul benne, sokkal inkább figyel. Márpedig aki figyel, az tanul. Aki tanul, az tud. Aki tud, az irányít.

De már az is elég, ha csendet és nyugalmat teremtesz magad körül 5 percre és figyeled, milyen gondolatok bukkannak fel benned és próbáld meglátni, hogy miért. Csak arra figyelj, hogy ne kezdj el álmodozni. Hagyd, hogy a gondolatok jöjjenek, menjenek, de ne ragadd meg őket. Néha elég tanulságos, vagy éppen elgondolkodtató. (Persze valódi csend kell hozzá, azaz zene, tv, számítógép kikapcs.)