Az, aki félénk, az úgy születik, vagy a tapasztalatai által lesz az?
Énnekem pl. már oviban is voltak önértékelési problémáim, és mai napig annyira félénk vagyok és semminek tartom magam, hogyha pl. beszállok egy beszélgetésbe vagy megszólítok valakit, én érzem magam kellemetlenül, hogy végülis ki kiváncsi rám, meg mindig gyorsan beszélek, hogy legyen vége mert lehet hogy azt gondolja magában az a valaki hogy de gáz vagyok. Még van, hogy a családtagjaim előtt is szégyenlős vagyok (unokatesók, nagybácsi, nagynéni) pedig kicsi korom óta szinte rendszeresen találkozunk. Bár volt egy személy, aki egyfolytában így.. elnyomott, kiskorom óta, tehát tényleg ovi óta mai napig, de nem hiszem hogy ő váltja ki bennem ezt a félénkséget. Mondjuk az önbizalmam 0, 2 barátom van egyből egyiknek csak egy vagyok a sok közül, a másik meg csak azért barátkozik velem mert muszáj. A fiúk is ha rám néznek undorodnak (vagyis nem szó szerint, de én tudom hogy azt gondolják), a szüleim is lehordanak, hogy milyen remete életet élek, nem járok ki a barátokkal, stb. de nem tudok mit csinálni. akár hányszor belegondolok mennyire utálom magam amiért csúnya és félénk vagyok és ez miatt nincsenek barátaim, mindig sírok. Most is eltört a mécses :D na de az a lényeg, hogy ez mint mondtam azóta tart mióta az eszemet tudom, tehát ez bennem van? mindig ilyen leszek? így születtem? mert megváltozni nem tudnék, ha egy emberrel beszélgetek mindig zavarban vagyok, ezen nem tudok változtatni sehogy sem. szinte szégyen érzetem van ha sok ember között vagyok. én ilyen leszek életem végéig? vagy mi hozhatna változást? mert akkora csapás azért nem volt kiskoromban, hogy most 16 éves koromig kihasson.
16/L
válasza: válasza:Hát ,bocsi nem olvastam végig a sztorit,de leírom a saját tapasztalataimat..
Én nagyon életvidám és hülyülős lány voltam,igaz régebben sem az a nagyon népszerű,inkább átlagos,de kiskoromban mindenkivel elbeszélgettem ,akivel akartam. Ez negyedikig tartott. ötödikben ugyanis nagyon egyedül éreztem magam ,mert a barátnőim kb ,,kést döftek a hátamba" ,nagyon szemetek voltak.. de most hagyjuk a sablon sztorit.Ez is sokat elvett az önbizalmamból. Aztán ötödikben kezdtek el piszkálni is a járásom miatt, ami egyébként azért volt furcsa, mert nagyon feszült voltam és féltem már az egész sulitól. Akkoriban még két fiúnak is tetszettem és még az sem javított az önbizalmamon ,mert akkor nagyon idegesítőnek találtam őket. Na szóval hatodikban másik suliba kerültem,tök pozitívan álltam hozzá ,az eleje jó is volt :) . De aztán.. még a nevemet se jegyezték meg és sokszor megaláztak. Egyre jobban visszahúzódtam és féltem tőlük,iszonyatosan.. Anyukámtól mondjuk örökölhettem,de ez inkább tapasztalat. Még most is lehetnék vidám,de ahelyett depis vagyok és minden bajom van (nem nem szerelmi bánat). Utálom magam és félek az új sulitól. Már azon gondolkozom,hogy menthetném meg magam tőle.. legalábbis a gólyatábortól.. úgy meghalnék ilyenkor.. nem akarok suliba menni.. félek tőlük. Az összes lány gyönyörű én meg undorító vagyok. Na mindegy szóval ezzel azt akartam mondani,hogy nem születnek úgy.
14/L
válasza:Velem is így volt ahogy a kedves utolsó válaszolóval.
Régebben még szerettem a társaságokat, nagy dumás voltam és mindig egy nagy körbe szedtem az osztályt ha beértem..azaz kb mindenki egy nagy osztály körbe állva dumált...Ha meg volt 2-3 félénkebb ahhoz odamentem és bevontam a beszélgetésbe..
Aztán az új suliban jöttem rá, hogy én valójában mennyire félénk vagyok..legalábbis idegen körökben...és van, hogy nálam is(mint nálad kedves kérdező) az az érzés fog el, hogy még a közelebb állókkal (pl. papámmal)sem tudom önfeledten jól érezni magamat..mert feszélyezett vagyok valamilyen szinten
Most ott tartok, hogy csak azokkal tudok jól meglenni akiket legalább már 1-2 hónapja ismerek és persze szimpatikus...Olyan típus lettem akit szintén "oldani" kell...és nem az az önmagától feloldódó típus...elvesztettem azt az énemet valahogy
Szóval én is csatlakozni tudok ahhoz, hogy nagy mértékben a körülmények, évek változtatnak rajta:)
De persze vannak olyanok is akik a személyiségüknél fogva, ennek ellenére sem küzdenek efféle problémákkal:D
16/L
válasza:detto 16L
csak én nagyon vonzom a fiúkat mert szerencsére ha mást nem is örököltem... szépséget igen
..... és így vannak CSAK fiú barátaim akik azért vannak mert mind járni akarnak velem vagy akartak... de már van egy 2 éves kapcsolatom. amúgy jobban belegondolva a lányok olyan hárpiák. nem is bánom hogy sok a fiú barát
válasza: válasza: válasza: válasza:Utolsó. :D Jajj hasonló probléma.. sőt.. :D
Én most leszek 15 és ugyanaz.. xd
Nem merek elmenni a gólyatáborba sem,minden ok miatt.. társaság,idegenek, kinézetem,visszahúzódóságom.. stb.
Az a baj,hogy félek,hogy így ki leszek közösítve.. nem tudom mi legyen ,de már elég régóta ezen örlöm az idegsejtjeimet :D .. Amúgy már írtam,második vagyok. :)
22:16
dettó ugyanez! nekem is kicsi melleim vannak, bár eddig nem cikiztek vele, de nekem is volt ilyen lányöltözős-röhögjükkialaposlányokat sztori. én sem merek egyedül elmenni boltba. félek hogy találkozok valakivel, vagy szerencsétlenkedek, vagy.. igazából nem is tudom mitől félek amikor egyedül kell elmennem valahova ahol sok ember van.
Jó tudni hogy nem vagyok egyedül, bár attól még nem lesz jobb :D ilyenkor lehet rádöbbenni milyen magányos az ember, hogy nincs suli, nincsenek emberek akik közé kötelező járnom, és így a szüleim és rokonaim kívül senkim sincs. még az állítólagos barátaim számára is elvagyok felejtve. csak az vigasztal, hogy suli után mikor dolgozni fogok és érettebb leszek, ki tudok majd alakítani újabb barátságokat és más lesz a légkör. mert végülis én ki szeretném élni a fiatalságomat, bulizni is lenne kedvem, eljárni ide-oda, de nincs kivel :( barátkozásból meg 0 vagyok.
na de megint sokat írtam, bocsi :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!