Milyen az életetek ilyen szempontból? 22/f

na szóval itt vagyok 22 évesen nincs semmilyen veszettségem. Se szakma, se érettségi, se felső oktatás, se nyelvvizsga semmi. azt mondjátok nehéz elhelyezkedni hát így meg lehetetlen...még csak jogsim sincs...vidéken lakunk ugyan nem kistérségben de azért vidéken..a környéken minden gyárban próbálkoztam de semmi, közmunkásként dolgoztam 8 hónapot de az egy vicc havi 35ezret fizettek fizikai munkáért igaz h 6 órás a meló de akkor is...megtakarított pénzem nincs...a szüleimet meg nem akarom már terhelni van elég bajuk így is nem h egy ilyen szerencsétlen gyereket pesztráljanak....

a középsulibók kivágtak mert nem érdekelt igazából 2 iskolából is... mind e közben azt gondoltam h jobbá teszem az életem egy kicsit és 6 éven keresztül füveztem és használtam pár szintetikus kábszert is ebbe menekülte m de nem oldottam meg velük semmit csak annyit értem el h az amúgy is elcseszett életemet még rosszabbá tettem..ezektől a szerektől és a kilátástalan helyzetből adódóan az elmúlt 3 évben időről időre előjön nálam egy elég kemény agorafóbia és mellé társul egy kis depressziós magatartás zavar....és a helyzet az h már annyiszor próbáltam változtatni magamon h többször már nem akarok és nem is fogok...szerintem ez a kilátástalan helyzet....

2. válaszoló...azért nincs végzettségem mert s.gg hülye vagyok és lusta, és felelőtlen és nem érdekelt akkor sem az életem és most sem különösebben....tényleg nem... önpusztító módon éltem az elmúlt 6 évben....

igen tudom h sokan visszamennek tanulni meg felnőttként érettségiznek le....csak h a legtöbb ember akar is valamit az élettől vagy családja van és muszáj kezdeni valamit magukkal mert pl elkel tartani a gyereket meg a házat,kocsit akármit de nekem semmim nincs és ha nem is lesz akkor soha nem kell majd semmiért felelősséget vállalnom saját magamon kívül de az meg nem érdekel h velem mi lesz 5-10 év múlva mert én már lemondtam magamról...nincs semmi akarat erőm tönkre vágtam az életem a gondolkodásom azt a voltam vagy lehettem volna 22 évesen nem jó ha feladja az ember de szerintem nekem ez a sors jutott mert nem változom mindig ugyan azokat a hibákat követem el....nincs kiút egy olyan ördögi körben bolyongok már évek óta amiből számomra nincs kiút de a helyzet az h nem is keresem a kiutat ebből az állapotból....

ameddig megtűrnek itthon addig élek és ha végleg betelik ezzel a semmit nem akarok hozzá állásommal a szüleimnél a pohár akkor örömmel fogok véget vetni a semmire kellő életemnek...ilyen vagyok én...

U.i.: senkit nem hibáztatok h ilyen lettem ez csak és kizárólag az én hibám és vállalom a következményeit... nekem nincs értelme élem, mert nem akarok semmit az élettől én vagyok az iskolapéldája a semmire kellő ember tipusnak!!