Ez talán egy kicsit brutális kérdés lesz, de kíváncsi vagyok rá. Mit tennétek ilyen helyzetben?

Kedves 09:26!

Ez esetben elnézésedet kérem, félreértettem, amit írtál.

Tényleg lélekjelenlét kérdése a dolog, és azért ilyenkor elég erősen dolgozik az adrenalin az emberben. De sajnos ott a sokk is. Szerintem akivel hasonló eset történik, azok 80%-a mindent megtett azért, hogy el tudjon szabadulni, csak vagy nem volt elég erős, vagy gyors, vagy furfangos, vagy tévesen ítélt a legelején. Mert ha már beszállsz az ismerősöd autójába, vagy ha már el tudnak csalni idegenek egy sikátorba, akkor már igen sok minusszal indulsz. Arról már nem is szólva, hogy rángattak már el fényes nappal csepel központjából úgy, hogy rúgkapáltam, kiabáltam, és SENKI nem jött oda, vagy hívott segítséget. Mintha ott se lennék.. Itt talán mindenki úgy gondolja, hogy ha ilyet látna, tenne valamit, de élőben már nem biztos, hisz ott van az a két fickó, vagy az a két méteres torony, vagy három sarokra a rendőrség, vagy most sietek, vagy csak mert majd más úgyis megteszi..

Persze sok esetben lehet ártalmatlanítani a támadót, leginkább, ha nincs felkészülve, csupán hirtelen gondol egyet az utcán és akkor próbálkozik. A szabadulás esélye MINDIG megvan, de nem biztos, hogy mindenki átlátja abban a pillanatban, amikor kell, ami (nagy)részben az ő hibája, de ez később csak plusz két lapáttal tesz a lelki sérülésre. Akárhány sorstárssal beszélgettem, kivétel nélkül mind úgy gondoljuk, hogy a mi hibánk, ami történt.

De attól még a rémálmok ugyanolyan rosszak, félek sötétben, mint egy óvis, bezárkóztam és nem bízom az emberekben. Pedig már 6 éve történt.

Szerintem csak mert egy napon valaki gyenge volt vagy tévedett, hibázott egyszer vagy akár hússzor, akkor is túl nagy büntetés. De talán tévedek...

23:28 (18/L)

kedves 11:06

A naiv embert lehet elcsalni, ami sajnos az egyén hibája ugye, de ez kettős mérce, ugyanis a rabló is vétkes, és elárulom neked ugyanazokból az okokból, ha egy megerőszakolós jelenetet vizsgálunk, mégpedig azért, mert a "rabló" nem bír ellenállni a szexuális vágyainak, így ki akarja élni magát, de az áldozat, ugyanebbe a hibába esik bele, hiszen a vágyait lengetve elé csalják el...

Sajnálom ami veled történt, de ha valaki nem képes belátni a hibáját, vagyis felismerni a problémát, hogy legközelebb ne essen bele, akkor nem tudok mit tenni én sem. Viszont, ha ez megtörtént, akkor a félelemnek el kell szállnia, hiszen az önbizalom, és ezáltal a biztonságérzet megnőtt. Ha pedig ott van még(rémálmok, bizalmatlanság), akkor az egyén semmit sem tanult az előző esetből, és ugyanúgy bele fog kerülni ilyen helyzetbe, feltéve ha nem gúbózza be magát, mint ahogy te teszed. De ez jó így? "Örökre" így maradni? Te voltál a gonosz, vagy a tettesek? Te csak tévedtél, ők viszont előre megfontoltan cselekedtek. Hiába történt veled bármi olyan is, nem kell magad rosszul érezd, se nem szégyen, se nem bűn amit tettél/nem tettél. Igaz mondhatnák nekem, hogy én könnyen beszélek, mert én fiú vagyok, és nem voltam ilyen helyzetben még, de elárulom neked miért is nem! Mert nekem megvan a lélekjelenlét, és tudom, hogy nekem nem tud ártani senki sem, pedig 60 kg vagyok 180 centivel. Mégsem sikerült eddig senkinek sem, pedig kést is rántottak már rám, meg baseballütővel jöttek nekem, és nem egyedül. Hit, az ami sokat számít, illetve nekem még van egy kis segítségem, de az nem az ilyen topicba tartozik.

Tehát a véleményem az utolsó mondatoddal kapcsolatban a következő.

Te bünteted saját magadat folyamatosan, nem azért bűnhődsz mert egyszer megtörtént veled, hanem azért mert magadat emészted, a rossz gondolataiddal. Tudod a gondolatnak "teremtő" ereje van, tehát te megteremted saját "nyomorúságodat".

Ezzel nem bántani akarlak kérlek ne érts félre, csak beszélgetünk és véleményt írunk.

üdv

25/F

Kedves 11:41!

Olyan ésszerűnek és egyszerűnek tűnik a dolog így, ahogy leírod. Végig gondoltam, miket is reagálhatnék a soraidra, de rá kellett jöttem, hogy mind csak üres, berögződött kifogás lenne.

Tulajdonképp én mindig azt mondom másoknak, hogy bármi megvalósítható, csak igazán akarni kell és tenni érte. Talán azért nem küzdök, mert ülni sz*rkupac tetején sokkal egyszerűbb, mint erőt venni magamon és eltakarítani. Ez elég szánalmas, és tényleg megérdemlem..

Ezen változtatni kell, köszönöm, hogy felnyitottad a szemem. Remélem más is idetéved és elolvassa.

Jó pszichológus lennél:)

18/L

12:13 nak

Kedves 18/L!

Nagyon örülök, ha segíthettem.

Több ismerősöm mondta már, hogy jó pszichológus lennék, de nem úgy megy az, és komolyabb tervem van ennél. Mindenesetre köszönöm az elismerést.

ui.: ha szükséged van útmutatásra, bátran szólj, ha tudod az okokat, onnantól a változás is egyszerűbb lehet.

üdv

25/F

Háth,asszem egy jó adagot sírnék,utána elmondanám az illetőt mindennek,aztán próbálnék kitalálni az erdőből,próbálnám megtalálni a ruháimat,meg a telefonomat(minek kellene a ruha épp neki?)..ha a telefont megtalálnám(bár azt lehet h. elviszi),akkor telefonálnék,de ha meg nem találnám meg a telefont,akkor felöltöznék és addig gyalogolnék,míg valami rendőrautó fajtát meglátnék..aztán feljelenteném az esetet és hazavitetném magam.:P

Ha nem sikerülne a dolog..akk ott d_glenék meg..