Nincs minek éljek vagy mit megéljek?
Hónapok óta nagyon rosszul érzem magamat a bőrömben.
Az életem a munkámból áll, amit nagyon szeretek. Ha valamiért kirúgnának, másnap 100% öngyilkos lennék.
Mert a munkámon kívül nincs minek éljek. Nincsenek emberi kapcsolataim, iszonyú csúnyának és iszonyú selejtesnek érzem magamat.
Egyáltalán nem bízom az emberekben, és ha akad olyan akiben mégis, annak nem kellek...
Például ha akad 1-1 nap mikor nem dolgozom, este már azon gondolkodom mivel gyógyszerezhetném be magam.
Mit tanácsoltok??
Barátaid és családod nincs? Mármint akikkel lehetne részed élményekben. Itt a nyár, strandidény van :) Vagy fesztiválok :)
Az ember maga alakítja az életét valamelyest. Ha van pár kollégád esetleg, akiket szeretsz, szervezz egy nagy szombati strandolást velük, kialakul majd egy kör akikkel mindig együtt lehetsz. Hívj meg magadhoz pár embert társasozni, meccset nézni és hotdogozni, alakíts ki magadnak egy kört olyanokkal,akikkel jól érzed magadat.
Tényleg nagyon fiatal vagy még ahhoz, hogy a munkának élj......ez afelé vezet, mint a munkahelyemen sok nőnél: 35 évesek lesznek vagy már elmúltak, de egyiknek sincs párja, gyereke, és a remény is egyre kevesebb..legalábbis a gyerekre. Én egy tízessel fiatalabb vagyok náluk, és mindenki meglepődött mikor bejelentettem hogy kisbabát várok...mert ők azt szokták meg hogy a női vezetők a cégnél csak karriernek élnek....de így nem lehet leélni az életet, és erről az ember is tehet.Mármint tehet ellene, de még időben!!
A szüleimmel a kapcsolatom kriminálisan pocsék. Együtt élünk, de nem beszélünk, mert ha véletlen is váltunk 1-2 szót abból MINDIG veszekedés van.
Döbbenetesen kétszínű emberek, játszák a tökéletes szerető szülőket mindenki előtt (előttem is) közben meg azt sem tudják mi a kedvenc kajám.. sose voltak egyetlen szülői értekezleten sem soha, azt sem tudták melyik suliba járok gimiben stb..
Velük élek, elköltözni jó lenne, de 1. egyedül nem tudnék fenntartani egy saját lakást 2. egy idegennel összecuccolni félek.
Én szívesen barátkozom veled, semmi hátsó szándék nélkül:)
22N
Nálam is ez a helyzet. Munkában jól érzem magam(legtöbbször), ha itthon vagyok, nem megyek sehova, punnyadok a gép előtt. Sajnos eljutottam odáig, hogy bőven elég az emberekkel az a kapcsolat, ami munkában van, nem igénylek többet. Ha netán kihagyok egy szombatot, hogy nem tudok menni dolgozni, magamba fordulok teljesen, itthon iszonyúan "letojom az egészet" beállítottságú leszek...
Amúgy annak élek, hogy szeretem a maunkámat, óvom is foggal körömmel, így hasznos vagyok magamnak is, az államnak is:)!
én is szívesen beszélgetnék veled:) megkérdezhetem hova valósi vagy?
18/L
Hiába hasznos valaki a munkájának, ha nem hasznos a szeretteinek és saját magának...nem vagyunk gépek, és nem leszünk attól komolyabbak ha azt hisszük azok vagyunk.
Sok fiatal gondolja magát karrieristának, komolykodik és esze ágában sincs lazulni, kikapcsolni, netán barátkozni, pedig sokkal kellemesebb társadalomban élnénk, ha nem így lenne.
Szabadulj ki a saját maga elé állított korlátaidtól (meg a nem tudom hányadik válaszoló aki igen hasznosnak tartja magát de nem él teljes életet), és máris megéri 80 évig élned.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!