Bocsánatot szeretnék kérni. De nem tudom mit mondjak. Olyan kínosan érzem magam. Nincs valami ötletetek?

Szóval van egy falu, ahol élek. Innen körülbelül 2 km-re van egy terület (2 gyönyörű ház, nagy mező, és erdő) ahol a két erdész lakik a családjával. Ez a hely ilyen parkerdő is, van pihenőtó, turistaösvény. És mostanában nagyon megszerettük azt a helyet a barátnőimmel,és többször lejárunk. És ahogy van a ház, van egy út, és az út túloldalán kezdődik a mező, utána az erdő. És az út mellett van egy diófa. Mi ott szoktunk sokat üldögélni, beszélgetni.

Lakik itt lent három kisfiú :) Nagyon aranyosak, odaszaladnak hozzánk, és játszunk velük. Az anyukájuk nemrég megmutatta, hogy van egy megsérült bagoly náluk, akit majd ha meggyógyul, elengednek. Mocsári teknőst is gondoznak :) Tegnap is lent voltunk, olyan fél hét fele értünk le. A diófáról lóg le ilyen kötélhinta, a barátnőim hintázni kezdtek rajta, és mikor a fiúk megjöttek, megkérdezték, hogy rollerezhetnek-e. Én ezt kicsit furcsának találtam, főleg, hogy mi 15 évesen kicsit nehezebbek vagyunk, mint a gyerekek. Na mindegy. Utána egyszer hallottam, hogy az anyukájuk valamit kiabál a fiúknak, nem nagyon értettem mit. Az egyikük az ölemben ült, és mivel nemrég mesélte, hogy mit fognak vacsizni arra gondoltam, talán azért hívja őket. Mondtam a kicsinek, hogy menjen, mert hívták, lehet vacsizni fognak. Elindultak be, de aztán vissza jöttek, hogy még nem kell menniük. Később jött az anyukájuk az autóval, és mentek valahova. De közben mondta nekünk, hogy hamarosan visszajönnek. Nekem úgy tűnt, hogy rossz napja van, kicsit távolságtartó volt. Arra gondoltam, hogy talán haragszik, hogy feltartottuk a fiúkat, vacsorázniuk, fürdeniük kéne. meg talán zavarja is, hogy többször lejárunk, mert az a hely tulajdonképpen olyan, mintha az ő kertjük lenne. Hiába nincs kerítés. A kutyáik is bírnak minket, már odaszaladnak hozzánk. Nekünk is mennünk kellett, és mikor elindultunk fel az úton, ők közben jöttek haza. Arra is gondoltam, hogy talán zavarja, hogy senki nincs otthon náluk, mi meg ott csavargunk. A lényeg, hogy nem szeretném csak így rögtön abbahagyni, hogy lesétálunk. Bocsánatot szeretnék kérni. Mit mondhatnék?