Hogyan képzeled el magad 40 évesen?

Első boldog szülinapot! :D

És hogy képzelem el magam? :D Hm... remélem lesz annyi pénzem, hogy gondtalanul utazgathassak a világban, fiatalos szeretnék lenni és stílusos, jó kedélyű,tájékozott és olvasott. :) Ha körülöttem vannak a tesók, a barátok és akár a szülők is már elégedett leszek.

Szeretnék addigra már egy olyan múltat, amire azt mondom megérte élni. ^^

Ja igen, én 22 leszek idén, lány vagyok, de nem is ez a lényeg, hanem:

Gondolom kedves kérdező te is a kérdezett korosztálybeli vagy, te hogy képzeled el magad? :)

Remélem elkezd ereszkedni a hájam, és kopaszodni kezdek. Nem adok majd magamra, az osanteszkóban vásárolok 2 termó pulóvert és 3 farmert és azokat váltogatom. Inni fogok de nem kocsmában, hanem a tv előtt, lidlis söröket ("nehogymán ötszázat adjak egy söré". A reggeli anyázástól a dugóban az esti 4-5 órás tévézésig ("mi ez a sz*r má megin?") minden hétköznapom ugyanúgy fog telni, hétvégéken meg barkácsolok vagy elmegyünk a családdal a baumaxba.

Szeretnék egy hasonló tulajdonságokkal rendelkező feleséget is, de legyen nálam is kövérebb és ápolatlanabb. Majd együtt zabáljuk a zsíros pörköltet, nézzük az x-faktort és szidjuk a kormányt meg a szomszéd mari nénit. Ja és 2 gyerek is kell, akiknek adok 10-20 ezret hetente és jól leb*szom őket ha olyan kedvem van.

Munkahely: legyen valami fix, napi 8-10 órás, hogy mással ne kelljen foglalkozni. És adjanak kafatériát különben a k*rvaannyukba küldöm őket, persze csak magamban.

Munka, család, hobbik, hát kell még valami? :D

Csupán az történt, hogy életemben nem volt senki, aki igazán tiszta szívből szeretett volna, vagy egyáltalán elfogadna. És sajnos én sem tanultam meg szeretni. Az életem már évek óta céltalan, értelmetlen. Olyan vagyok, mint egy kísértet. Nem illek a képbe. Az életbe, a társadalomba. Miért olyanok halnak meg fiatalon, akik hasznos, pozitív életet élnek?

Pl. az egyik osztálytársam 20 éves volt.

5. válaszoló voltam

Ez nagyon szomorú... :(

Én is hasonló cipőben jártam pár hónapja, mint te, a szüleim egyáltalán nem tudnak annak elfogadni, ami vagyok, pláne, ami lenni szeretnék és nekem is nagyon nehéz éreznem, érzelmeket kifejezni meg szinte lehetetlen, megerőltető.

Amolyan űzött vadnak, kivert kutyának éreztem magam, de hiszem, hogy ebből a mély gödörből is ki lehet mászni! Nekem az segített pl., hogy új társaságba kerültem és hogy sikerült munkát találnom. Feleslegesnek éreztem én is magam, nem volt értelme a napjaimnak...

Én azt tudom tanácsolni csupán (ha egyáltalán elfogadod), hogy ne mondj le magadról, ha más le is mondana, mert akkor tényleg mindent elvágsz magadtól. Mindig kisütött a nap a vihar után, hol előbb, hol később, csak meg kell várni az első fénysugarakat. ^^

Esetleg próbálj meg idegenekkel ismerkedni, új arcok közé kerülni, sok ember él a földön, és mindenkiben van valami, amit szeretni és tisztelni lehet. :)

Sajnos erre a kérdésedre nem tudom a választ, én is keresem a miértekre a merteket... Apám azt mondja mindennek célja van, én még nem tudom higgyek-e neki de ha viszont ebben hiszel, akkor te is céllal vagy itt a Földön és meg kell találnod mi az, vagyis egyáltalán nem vagy felesleges, csak még nem tudod mit kezdj magaddal...

Amúgy én 22 vagyok és nem az okoskodás a célom, csak rá szeretnék világítani, hogy soha ne mond, hogy soha és ne add fel!Remélem jobban fogod magad majd te is érezni. :)