Hogyan lehetek optimista, pozitív hozzáállású ember?

Kb. ha elveszted az eszed. A szenvedés fejlődésre ösztönöz.

Olvass egy kis Nietzschét vagy Schopenhauert.

Attól, hogy szereted a kihívásokat, még nem feltétlétlenül kell negatívan hozzáállnod. Lehet, hogy

1) Maximalista vagy - mindenből a legtöbbet akarod kihozni

2) Megfelelési kényszer - beléd nevelték

3) Kisebbségi komplexus - úgy véled, mindent ki kell érdemelned az életben.

4) Rossz tapasztalatok

5) Satöbbi.

Először jöjj rá, hogy honnan ered ez a pesszimizmus, mert addig nem fogsz tudni 5-ről a 6-ra jutni.

Próbálj változtatni a napirendeden, fokozatosan szakíts a rossz szokásaiddal, élj tudatosan és minden kemény munkával eltöltött nap után jutalmazd meg magad, pl. egy jó filmmel, kedvenc zenéddel, valami finomsággal, vagy amit szeretnél. Mondogasd magadnak ilyenkor, hogy: "Mert megérdemlem" vagy hasonlókat, hogy beléd ivódjon.

Hahahahahahahahahaha!!!!

Te nem vagy normális!!!!!

Mégis, miért akarod adoptálni ezt a "pozitív hozzáállás" nevű sz@rságot? Marketing-duma, bullshit az egész, semmit sem ér!

Leírom a példámat: mindig is negatív hozzáállású ember voltam. Ennek megfelelően soha sem értem el (és nem is fogok elérni) nagyobb sikereket az életben. Látszat eredményiem vannak (pl egy semmit sem érő főiskola) de komolyabb érdemeim nincsenek, ügyetlen, tehetségtelen, béna vagyok kb mindenhez ezek mellett. De azért teljesen élteképtelen a negatív gondolataim ellenére nem voltam: volt azért egy kis munkám, sikreült pénzt félretennem, etc.

Aztán néhány hete úgy döntöttem, jobbá teszem az életem, én is pozitívan fogok hozzáállni tulajdnoképp mindnehez. Néhány hetes cukormáz után az eredmény a következő: elkezdett fogyni a pénzem, ráadásul még a munkámat is elvesztettem. AMIT CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A POZITÍV HOZZÁÁLLÁSOMNAK KÖSZÖNHETEK!

Tehát, amit tanácsolni tudok: maradj olyannak, mint eddig, nincs értelme pink gondolatokkal hitegetni magad. Az élet úgy is seggbe kúr, legalább légy rá felkészülve!