A szüleim hülyének néznek mit tegyek? Én lehetek a hibás?

Nem tudom, milyen viszonyt ápolsz a nagyszüleiddel, de esetleg megpróbálhatnál velük beszélni a problémádról, talán ez egy megfelelő kerülőút lehetne. Bár nem ismerem a körülményeidet, én azt csinálnám, hogy édesanyád szüleit édesapád ellen, faterod őseit pedig muterod ellen próbálnám hangolni némi mártirkodással, tehát a szokásos anyós/após-vő/meny ellentétet kísérelném meg kiélezni, aminek a középpontjába saját magamat állítanám. Szerintem az a fő gond, hogy túl nagy az egyetértés a családban (vagy legalábbis a szüleid között) a te cseszegetésedben, ezért én megpróbálnék valamiféle olyan megosztásra törekedni, amiből hasznom származhat.

Amúgy nem kell feltétlenül mindenben őszintének lenni az ősökkel, elsősorban olyan dolgokra kell terelni, amikről te nem tehetsz, így aztán nem vonhatnak felelősségre. Pl. arra a pár kiló súlyfeleslegre kitalálnék valami magyarázatot, hogy az iskolaorvos/sportorvos a vérkép alapján megállapította, hogy a pajzsmiriggyel, a hormonháztartás átmeneti "felborulásával" van összefüggésben. A 4-es osztályzatot pl. azzal magyaráznám, hogy az adott szaktanár szándékosan rontja az osztályátlagot, hogy a saját osztálya legyen az évfolyamelső (tök mindegy, hogy valóban osztályfőnök e az illető). Sajnos én már nem emlékszem, milyen dolgokat hordtam össze, de mindig sikerült jól megkevernem a sz@rt. :-) A szakmunkásképzőbe mindig késve jártam be, általában hátul a gazdasági bejáraton. Amikor gyakorlati napok voltak, a szüleim azt hitték, az iskola tanműhelyében vagyok, az iskolában pedig úgy tudták, hogy egy cégnél töltöm a szakmai gyakorlatot, közben a munkanaplót mindig egy haverom írta alá a nemlétező főnököm helyett, így lett belőlem autószerelő. :D A katonaság alól is ügyesen kibújtam, büszke is vagyok magamra. Tehát a lényeg az, hogy folyamatosan hárítani kell, csupa olyan jól hangzó magyarázattal előállni, ami akár még igaz is lehetne és hihetően kell előadni...