A szüleim hülyének néznek mit tegyek? Én lehetek a hibás?

Hát ha ez tényleg így van és nem csak felnagyítod egy kicsit, akkor nagyon sajnállak :( Nem lehet jó ilyen szülőkkel élni és tippem sincs, hogy vajon miért csinálják. Vagyis gondolom azért, hogy jobb eredményekre ösztönözzenek, de a stílust nem értem.

Próbáltál már beszélni velük erről? Tudom nehéz lehet, de hátha segítene, ha egy kicsit a te szemszögedből is megismernék magukat.

Ha már próbáltál és elutasítóak, akkor remélem, hogy van 1-2 igazán jó barátnőd akiknek ki tudod önteni a szíved.

nehéz dolog szülőnek lenni (nekem is van 2 igaz kisebbek), nálam is van olyan, hogy amikor fáradt vagyok mondok olyat a gyerekeknek, amivel megbántom őket, de azért mindig törekedem arra, hogy ez minél ritkábban forduljon elő illetve soha nem aláznám meg őket. Nekem apukám volt hasonló, mint a szüleid. Sajna nem is igazán van semmilyen kapcsolatom vele, igaz nem is élnek együtt a szüleim 10 éves korom óta és csak ritkán látogatjuk meg.

Talán uncsi amit mondok, de szerintem próbálj velük beszélni, elmondani,hogy ez neked rosszul esik, és igaz, hogy még gyerek vagy, de ember is, és szeretnél kicsit önállóbb lenni. Köszönd meg, hogy megkérdezték és figyelnek rád, de kérd meg őket ne kérdezzék úra. Ügyenes megtanítottak, hogy ki kell törölni a feneked már tudod magadtól is. Nameg nem a bántásukra vagy kíváncsi, hanem a tanácsukra. Ha valamit kifogásolnak rajtad kérd meg őket, ne leszidjanak érte, hanem segítsenek neked leküzdeni azt a problémát.

Valószínüleg nekik is sok a feszültség a vállukon, és kicsit rajtad vezetik le. Sőt valószínüleg a tieden is, és te pedig rajtuk. Sajnos ilyen az ember.

A másik, hogy te a kicsi lányuk maradsz mindíg, minden szülőnek nehéz, hogy felnő a gyermeke. Légy türelmesebb és ami fontos kedves hozzájuk. (Bármikor, bármi is történik veled Ők mindíg ott lesznek melletted. Erre a kapocsra vigyázni kell.)

A harmadik pedig te vagy. Már serdülsz, egyre inkább te vennéd kézbe az életedet, és rosszul esik, hogy más beleszól, még akkor is ha a szülő az (vagy pláne akkor). Valószínüleg türelmetlenebb is vagy. Ez a szülőről való leválás egy természetes folyamata. Nehéz, de el kell fogadnod/fogadnotok a változást.

Sok sikert,és boldogabb napokat neked!

hát elég nyomasztó :(

nem tudom mit lehetne tenni, esetleg beszélj velük, hogy ez így neked nem jó, mondd el azt, amit itt is leírtál.

ha ez nem segít kezdd el őket b*sztatni minden apróságért, hátha akkor felfogják mit is csinálnak

nem lehet könnyű így élni :(

látom próbáltál már beszélni velük, amire a reakció ne felselj, ene te mondd meg.

miért is? ez a te életed, te nem vagy a tulajdonuk

próbálj meg újra beszélni velük, de higgadtan, nem kiabálva, hogyte így nem tdusz élni, és ha a munkahelyükön ezt csinálná a főnökük velük amit veled, akkor teljesen kikészülnének

ha ez nem segít akkor pedig kérj segítséget a gyermekvédelemtől, van külön pszichológus, tanácsadás kifejezetten kamaszoknak, hívd fel, adjanak tanácsot (ettől még nem vagy bolond, vagy hülye, egyszerűen egy olyan problémád van amit nem tudsz egyedül megoldani, ha ebben a szüleid nem partnerek)

nem, a szüleid a hibásak az elmondásod alapján.

meg kell tanulnod együttélni velük és kizárni őket a világodból, ha nem akarsz 1-2 év múlva depresszióssá válni

# 4/8

megerősített a véleményemben

keress barátokat akik lelkileg támogatnak és ellensúlyozzák az otthoni környezetet. a makacs, tekintélyelvű szülőkkel nem lehet megbeszélni semmit sem, csak az erőszakból értenek, vagy egy másik erősebb felnőttől félnek.

én a helyedben kevés időt töltenék otthon, pl együtt tanulnék egy osztálytársammal, ha barátod is akkor jól is érezhetitek magatokat és erről nem kell tudni a szüleidnek. bár valószínáleg számonkérnék ezt is, vagy el sem engednének. ebben az esetben gyermekvédelmi szervezetekkel kell felvenned a kapcsolatot.