Miert erzek igy es hogyan gyozhetnem le?

Én itthon voltam ugyan így...

Először is, ha voltak itt barátaid, akkor tartsd velük a kapcsolatot! mesélj el nekik mindent!:) ez jó és önbizalmad is lesz.

Aztán nem kell aggódnod, lassan minden jön majd magától:) próbálj meg beszélgetni másokkal, ha többen vannak menj oda, hallgasd őket szólj bele a témába!:) és ne aggódj,csak legyél nyugodt és őszi te, akkor semmi baj nem lehet:)

Kedves kérdező, mit értesz az alatt, hogy "majd máskor" és "mindegy"? Miért mindegy, miért zárod le ennyivel?

Most ezeket komolyan kérdezem, mert sajnos csak magadban tudod ezt megválaszolni, és lehet hogy itt kezdődnek a gondok, és nem ott, hogy nem mersz megszólalni. Nem lehet, hogy úgy érzed felesleges velük beszélni, és ezért mindegy a dolog?

Egyébként nyugodtan szólíts meg bárkit, akár itthon is, én nem is értem, hogy ez miért nagy dolog. Oké, itthon konkrétan hülyének néznek ha idegenül odamész valakihez, és érdeklődsz, elbeszélgetsz egy random emberrel. Pedig ezzel semmi gond nincs - nem lenne-, mégiscsak emberek vagyunk, beszélgetünk, társas lények vagyunk, miegymás.

Én pl. kifejezetten szeretek beszélni idegenekkel, főleg külföldiekkel. Ne hidd, hogy ők nem beszélgetnének veled. Gondolom nem egy sziamizu kérdésre mennél, hanem komolyabbra. Ha ezt tudják ők is, biztos, hogy semmi baj nem lesz. Miért is lenne?

Az pedig, hogy az itthoni haverok barátok nagy ívben leszarnak, nem újdonság. A többség most már ilyen 20, 30, 40 éves kategóriában is. Mai embereknek csak lehúzásra kell a másik, pedig sajnálom hogy ezt kell mondani, de tényleg így van.

Örülj neki, hogy külföldön vagy, és nem itthon, ebben a közegben. Sok lehetőséged lehet még ott, ami itt nem. Ha nem is sok, de még mindig több mint itt...

Ha gondolod írj privátot, én beszélek veled szívesen (ahogy bárkivel, csak itt jön megint képbe az, hogy az átlag még beszélni se akar, semmit nem akar, csak pénzt, segítséget, miegymást, aztán ebből viszont soha nem fogsz látni semmit), sőt mindig jó új embereket megismerni ahogy fentebb is írtam.

Na én pont ilyen vagyok, mint te. És utálom magam ezért. A baj az, hogy én a saját családommal is így vagyok. Mamáméknál vagy nagybátyáméknál alig merek megszólalni csak kénszeresen mosolygok és ennyi. A barátom szüleinél még rosszabb, alig merek odameni aztán mégis rászánom magam, h most megvátozom, és aztán egy kupakot sem tudok rácsavarni az üvegre, mert remeg a kezem. Nekem idegenekkel könnyebben megy, mert nem isemrnek, nem alkotnak ég rólam véleményt, ezért velóük nyíltabb vagyok. Mindeki mondja, hogy menj oda és beszéless, ne érdekeljen, hogy mit gonolnak. Magamról tudom, hogy mondani könnyű és ezt te is tudod szerintem, hogy semmi okod nincs félni, mégse azt csinálod amit az eszed mond és amit az agyadban ezerszer lejátszottál és elképzeltél. A megoldásra én is kíváncsi lennék, de ha valkai hozzámszól akkor igyekszem normális választ adni és nyitottabb lenni, ha már egyszer hozzámszóltak. Külföldiekkel meg szerintem könnyeb, mert őket cska érdekli, hogy honnan jöttél, mit csinálsz, hogy milyenek az ünnepek stb. :) vagy kérdezz szokásokat :)

Nem könnyű, tudom ,de sok sikert!! :))