Hogyan tudnék még változtatni magamon?

Nekem szülői elvárás volt, hogy viselkedjek és gondolkozzak komoly, felnőtt módon. Így teltek a tinédzser éveim. Igazából, nem bántam. De érdekes volt szembesülni azzal, hogy idősebbnek gondolnak a koromnál a világnézetem, a véleményeim alapján. Aztán valóban felnőttem és most a húszas éveim második felében jöttem rá, milyen jó is gyereknek/tininek lenni. :) És furcsa keveréke vagyok olykor egy gyereknek, tinédzsernek és egy komoly felnőttnek. Előnyömre válik mindenképp, mert könnyen megtalálom a közös hangot különböző korosztályokkal is és több oldalról is meg tudom vizsgálni a körülöttem történő eseményeket. Mégis visszagondolva a gyerekkoromra... nem látom feltétlenül pozitívnak azt, ahogy akkor éltem.

Én azt mondom neked, hogy ne megkomolyodni akarj. Egyszerűen csak légy nyitott a világra, tanulj sokat, tapasztalj sokat és tanulj bele a felelősségteljes életbe. Ne erőltess semmit és ne tereld magad tudatosan valamilyen irányba. Egyszerűen csak hagyd, hogy spontán megtaláld azokat a dolgokat, amik majd valamilyenné alakítanak.