Valaki tud segíteni, vagy van még valaki így, mint én? 18/L

Nem hinném, hogy bárki is így érezne. Mindannyian másképp érezzük magunkat. Ezért vagyunk baromi egyedül. Néha az alkohol és a drog összehoz, de csak egy kis időre. Érdemes, valami igen átlagos és sztereotip célban, vágyban gondolkodnod, hogy esetleg az illúzióját elérd annak, aminek nincs valódi érteke. Ebben a mai értékválságban, ember legyen a talpán, aki feltalálja magát.

Isten legyen veled a fontos döntésekben!

Megértelek, velem ugyan ez volt 2 évig a középiskolában. Aztán valahogy megváltozott, elkezdtem beszélgetni emberekkel, jóban lettem velük, de barátaim sose voltak. Most 21 évesen szinte senkim sincs a családomon kívül, egy osztálytársammal tartom a kapcsolatot. Nem is tudom,hogy mi lenne velem nélkülük, néha engem is elfog a rettegés. Szóval nem vagy egyedül, sőt szerintem elég sokan vannak ilyen helyzetben. Hogy mit tegyél? Sok minden nem tudsz. Kijárod a középiskolát, továbbtanulsz, vagy elmész dolgozni és reménykedsz,hogy ott majd találkozol hozzád hasonló emberekkel, akikkel megérteted magad. Esetleg elkezdesz valamilyen tanfolyamra, sportra járni. Én ezt próbáltam(sport), nekem ott nem jött össze az ismerkedés, nagyon mások mint én, pedig az ember azt hinné,hogy ha közös az érdeklődés, akkor könnyebb barátkozni...

De tovább kell próbálkozni, vagy végleg beletörődni a dologba, te döntesz.

Mindenesetre vigasztaljon az a tudat,hogy ha vége a sulinak(gondolom már nem sok van hátra), soha többé nem kell találkoznod ezekkel az emberekkel tehát új lappal indulsz.

Ha akarsz róla beszélni, írj egy privit.

Fel a fejjel!:)

21L

mintha csak én írtam volna:( szintén 18 vagyok,gimibe most vagyok harmadikos.egy átlagos napom a suliban hasonlóan telik a tiédhez,régebben nekem sem így volt.h h jutottam végül erre a szintre erről tudnék mesélni...

ráadásul mivel 5 évfolyamosba járok nekem még 2 év van hátra:( nagyon soknak tűnik,főleg h nem érzem magam jól a társaságban.már csak abban bízom ha elkerülök fősulira ott jobb lesz a helyzet,de ahhoz most kellene rengeteget tanulnom h bejussak,mivel nagyon magas a ponthatár. de így barátok nélkül nagyon rossz az egész, már motivációt se nagyon érzek a tanulásra se...nagyon nehezen veszem rá magam.

ha gondolod én is szívesen beszélgetnék veled.

megkérdezhetem h hova valósi vagy?

én ugyanezt érzem általában az emberiséggel kapcsolatban. sajnos nem tudok jó tanácsot adni, mert mindenhol tele van a világ idiótákkal.

ezért gyakran előfordul velem is hogy nem a valóságban élek, elmerengek, aztán nem is tudom min gondolkodtam.

talán annyit mondhatok hogy próbálj meg mindenhol ismerkedni emberekkel, hogy minél nagyobb lehetőségek közül válogathass, hátha ráakadsz igazi barátokra. de bízni senkiben sem szabad igazán, sokszor csak idő kérdése, hogy mikor csalódsz bennük

én beszélgethetek erről vagy hasonló dolgokról veled privátban vagy akár itt

# 2/3

én is ezen a véleményen vagyok, hiába próbál az ember hasonló érdeklődési kört, 1 közös pont még kevés ahhoz hogy valakihez kötődj. van hogy valaki érdekes de kiderül hogy valami nagy hibája van, van hogy valaki elviselhetetlen, vagy hogy semleges de nem is érdekes... persze ha valaki elég igénytelen ilyen téren és csak emberek között akar lenni akkor haverkodni könnyű.

egyébként mindenki odaírhatja hová valósi, gondolom, kisvárosi vagy nagyon elszigetelt helyen lakhat a kérdező

általánosítani fogok, de szfváron szerintem nagyon sok értelmes ember él.

úgyhogy neked jó esélyeid vannak 83%os próbálj meg olyan közösségi oldalakra regisztrálni ahol a saját városodban is keresgélhetsz, idővel biztos találsz valakit. keress rá hogy közösségi oldalak, vagy tegyél fel kérdést, hátha tudnak segíteni

szívesen megismernélek, viszont sajnos az nekem túl messze van hogy kapcsolatot tartsak valakivel

78%-én pesti vagyok, nem vonzáskörzetben élek, neked szerintem kicsit jobb a helyzeted. attól függ hogy bejársz pestre vagy ott is éled az életed.

sajnos sokan azt hiszik hogy a fővárosban sok ember él és biztos sokfélék meg érdekesek. pedig nem. itt általában még rosszabb is a helyzet. persze függ az igényektől, de itt úgy látom még nagyobb a társadalmi nyomás arra, hogy már gyerekkorban kiöljék belőled a gondolkodást meg az együttérzést. inkább nem is részletezem mert csak fölöslegesen bosszantanám magam

te eddig hol próbáltál ismerkedni?