Nem szeretnek az emberek lassan tönkre megy az egész életem? Megköszönöm ha végigolvassátok

26 éves fiú vagyok.Úgy érzem, hogy egyszerűen nem szeretnek az emberek látom a mimikájukon , barátaim nincsenek haverjaim vannak de nekem ez kevés!

Kezdem az elején!szüleim elváltak apámmal nem jó a viszonyom végülis soha nem volt az iszik nem nagyon foglalkozott velem és így nőttem fel hogy ezt láttam h anyámék állandóan veszekednek marják egymást mielőtt elváltak volna egy éven keresztül mentek a balhék minden nap már utáltam otthon lenni mert tudtam h mire megyek haza!Ebben az a rossz hogy családcentrikusnak mondom magam mert mindig is szerettem volna boldog családban élni ahol meg lehet beszélni a problémákat tanácsot kérni apámtól de nálunk ez sosem volt meg és ez nagyon fájt ,,most is!mindig mindenkivel összeveszett önfejű volt és makacs !Az önbizalmamat mindig a sárba tiporta és akire fel kellett volna néznem nem tudtam !Édesanyám pont az ellentéte életvidám mosolygós és szeretik az emberek!2 éve van barátnőm az elején még nagyon jól megvoltunk de mára ellaposodott attól függetlenül hogy nagyon szerelmes vagyok!mindig azt lesem hol tudok neki segíteni ha valami baja van az életben a szerelem szóban benne van minden azt hiszem!A saját életemre nem tudok koncentrálni legszívesebben vele lennék mindig. problémák amik körülvesznek nem tudom h ebből fakadnak e avagy sem!annyira szeretem hogy elfogytak a haverjaim akit régen barátomnak mondtam mára elnyomta a kapcsolatom mert viselkedésem is megváltozott!úgy érzem elvesztettem minden tartásom régen nem ittam annyit nem buliztam mindig7 végén most iszom szórakozom.de ezzel az a baj hogy az emberek nem szeretnek ha iszom előjön belőlem (persze nem mindig)valami mélyről jövő vadbarom és beszólogatok oda oda bökök valami rút jelzőt!ez mára annyira elmérgesedett hogy nem tudok mondani szinte egy haveromat sem.. nem keresik a társaságom nem hívnak telefonon egyszerűen úgy érzem hogy egy jelentéktelen személy vagyok!nincsen munkám rgo pénzem sem sok mert utáltam ha a munkahelyen ugráltattak stb stb és mindenhonnan megléptem!ez egy férfinek viszont hogy nincs pénze elég visszataszító és kiábrándító lehet egy no főleg a barátnő szemében ha meg egy kólára sincs pénze!úgy érzem hogy nem is én vagyok most amiket csinálok néha ahogy viselkedem ez nem én vagyok sosem voltam ekkora kretén!ha a barátnőmet elhívják barátai szórakozni nekem nem szólnak mert biztos van egy olyan ember aki utál engem és ez is kihat a kapcsolatunkra.és most hogy úgy érzem válságban van a kapcsolatom most jövök rá hogy igazából nincs egy barátom sem akivel megtudnám beszélni a dolgaimat se normális családom !tudom mik a hibáim és változtatni akarok rajta de egyszerűen képtelen vagyok mert a csajomra fokuszálok mindig.egyszerűen tönkrementem !nem tudom hova tartok nincsenek céljaim .nagyon szar érzés ez nem tudok jelenleg mit kezdeni vele a kívül állók biztos látják is h szar kedvem van sokszor és hát ki szereti az ilyen embereket...!??a barátnő lehet a hiba vagy egyszerűen elhagytam magam szerintetek?még annyit h ő nálam fiatalabb 4 évvel köszönöm a válaszokat üdv