Mi van velem? és hogy lehetnék újra a régi?

A szüleim válni készülnek, minden nap emlegetik, hogy majd a nyáron beadják a papirokat, megvárják, hogy kijárjam az iskolát. Nincs olyan nap, hogy ne veszekednének. Nem tudnak egy helyiségben lenni, elég fél perc, és máris kerekedik a vita. Lehetséges, hogy ez az oka? ...1-2 hónappal ezelőtt minden reggel széles vigyorral keltem és mindent pozitívan láttam. Ez sokban megváltozott. Utálok mindenkit, szeretném elkerülni az emberek társaságát, úgy érzem senki nem ért meg, senkinek nem beszélhetek a gondjaimról. Egyszer már az ereimet is megpróbáltam felvágni, már ott volt a kés a kezemben, de féltem, hogy a szüleim meglátják, így jobbnak láttam eltenni az éles tárgyat. Elég gyakran nézem magam a tükörben és undorodom magamtól. Rengeteg csokit eszek, és ettől eleinte jobb volt a kedvem. De kb 2 hete bűntudatom van az evés után, szeretném kihányni. Már 1x eljutottam odáig, h ledugtam az ujjam a torkomon, de csak az öklendezésig bírtam, akkor abbahagytam. Féltem. Ezek után még rosszabb lett. Sokszor rám jön a sírógörcs és csak alig tudok leállni. Mindenben csak a rosszat látom. Könnyen feldühödök. Sokszor gondolk arra, hogy jobb lett volna ha meg sem születek. Kezdek félni magamtól. (boccs a hosszú szövegért)