Más is van itt rajtam kívül, akinek semmi öröm nincs az életében?

Ha ezt beteszed a fejedbe, hogy nincs semmi örömöd,akkor azt is éled meg.

Keress valami hobbit, már az is egy lépés, majd jönnek az életedbe olyan emberek,akik szivesen beszélgetnek veled.

Egyetértünk.

Nyugi többen éreznek így, mint hinnéd. Nekem se sikerült szinte soha semmi, nekem is kevés az öröm az életemben de tudod mit? Teszek rá! Egész egyszerűen nem érdekel! Nem fogom még ezzel is gyötörni magam.

Az én örömöm a cicám. Ennyi.

Egyébként meg ronda vagyok, munkanélküli, csóró, ebben az évben még virágot is alig tudtam venni magamnak pedig régebben tele voltam kis palántákkal, muskátlikkal, stb.

Utálok itt lakni mindig kertesbe vágytam de már ez sem fog sikerülni.

Egész életemben peches voltam, üldözött a balszerencse.

Egész kamaszkoromban csúfoltak a külsőm miatt, alig van barátnőm, anyám természete kibírhatatlan hála neki pánik beteg lettem.

Mindig csóró voltam, soha nem tudtam úgy elmenni vásárolni, hogy ne kellett volna fejben fillérezni mire telik. Ha meglátok valamit az vagy drága, vagy nincs az én méretemben, az orrom elől viszik el, ha elkezdek használni egy terméket annak nemsokára felviszik az árát vagy megszűnik. A munkahelyeim sorra dőltek be, harmincas éveim végén meg kellett érnem, hogy a társadalom öregnek tart. Az idejét se tudom mikor tudtam elmenni valahova.

Mindig tepertem, hogy jobb legyen, sosem voltam az a sebnyalogató típus az ilyenektől idegrohamot kapok, én igyekszem kimászni a kátyúból de mindig van valaki/valami ami megpróbál visszanyomni. És úgy alapból, a fél kezemen meg tudnám számolni, hogy hány dolog sikerült az életemben.

Ez egy idő után iszonyú fárasztó tud lenni.

Én megmondom őszintén már nem is idegesítem magam vele. Beérem kis dolgokkal is. A cicámmal, virágokkal, zenével, sütögetéssel. Eldöntöttem, hogy ezek után csakis arra a kevés jóra koncentrálok, ami van. Tégy te is így jobb lesz. Nem kell mindig a saját nyomorunkon vacillálni az úgysem visz előre és nem változik tőle semmi. Az örökös szélmalomharc felőrli az embert nincs értelme. Ha az ember görcsösen akar valamit akkor annál jobban nem éri el. Sokszor hagyni kell egy kicsit, hogy sodorjon az ár néha épp akkor úszik az ember orra elé a lehetőség, amikor nem is várja.

En is egyedül élem az életemet, mert elfáradtam abba, hogy mindenkinek megfeleljek. Mindig arra voltam jó, hogy a szemetesládájuk legyek. Akkor megtaláltak, ha panaszaik voltak, de az én panaszaimra rátojtak. Egyébként sem panaszkodtam nekik, és ezt irigyelték, azt hitték, hogy nekem nincs gondom. Pedig sokkal több és megoldhatatlan helyzetek elénéztem mindig. Ugy voltam vele, hogy minek mondjam, csak örülnének a bajaimnak. Különben is nekem kell megoldani, igy nem is panaszkodtam.

Nekem is nagyon hiànyoznak az igazi jólelkü emberek, vagy màr ilyenek nincsenek is? DE biztosan vannak, csak nem az én környezetemben.

Ha teheted keressél uj társaságot, de ne görcsösen. Nem kell arra törekedned, hogy megfeleljél nekik, csakis add önmagad!

az túlzás hogy semmi, de valahogy ha visszatekintek, vagy megnézek más embereket, az jut eszembe, hogy az élet nagyon kegyetlen

# 1/7

ez hülyeség, a valóságot nem a hiedelmeinkkel irányítjuk. legfeljebb annyi igaz, hogy a személyiségünk hatással lehet a környezetünkre, és az emberekből más reakciót vált ki, de én azt mondom, hogy aki egy őszinte embert csak megbántani tud, az inkább dögöljön meg

# 4/7

ez igaz, és csak egy ellenpélda a közhelykakukkoknak, viszont a kínálkozó lehetőségekkel élni is kell, mert ha elhalasztjuk, lehet soha többé nem lesz hasonló. no persze igen nehéz, ha az embert állandóan fárasztja a balszerencse

# 5/7

ha van kedved beszélni velem, akkor várlak privátban. meg tudom érteni. és sajnos sokan nem, és ez a szomorú, hogy van 1000 ember, akiből 1 talán ha van, aki fel fogja, mert át is élte. persze, siránkozni mindenki tud, de ritka, hogy valaki küzd, vannak céljai, de a sors másképp gondolja. egyszerűen ez van, ha eldobsz egy kockát 100x akkor biztosan sokszor egyest dobsz, és akinek egyest dobott az élet, az hiába tesz meg bármit.

nagyon zavaró, hogy egyesek, akiknek egész életük a 3as és a 6os közt lebeg okoskodnak arról, hogyan kell szépen szemlélni az életet, de ezek sokszor annyira együgyű emberek, hogy nem is csodálom, hogy nincs semmi gondjuk.

a másik gond az, hogy nagyon romantikus ellelkizni valakivel neten ilyenekről, de a legtöbb ember, akivel közel is tudnátok kerülni egymáshoz, általában 50kmnél messzebb lakik.