Hogyan tanuljak meg fecsegni, kevésbé érdekes témákról izgalmasan beszélni?
egyáltalán meg lehet ezt tanulni, vagy erre születni kell
olyan rossz hogy emiatt alig vannak barátaim, emiatt alig tudom megtalálni a közös témát az emberekkel, emiatt nem érzem sokszor jól magam
persze tudok beszélni ilyenekről is, csak egy idő után unalmasság válik és akit addig érdekeltem ahogy megismer elkezd leszarni..
persze vannak témák amik nagyon érdekesek számomra, de ezek nem sok engem körülvevő embert érdekelnek..
egész más olyan emberrel beszélni akit ezek érdekelnek, de 50ből ha találok 2-3mat már örülök(plusz ha még engem is izgalmasnak talál és még nem is nagyképű, na ő az én emberem, de ilyenekre várhatok:\...még egy darabig )
18f
Én is pont ilyen problémával küzdök,tehát nem is olyan egyedi a gondod,sőt vagyunk még egy páran ezzel.
Valószínűleg te is egy komolyabb,csendesebb ember vagy és ezzel semmi gond nincs!Azt tanácsolom,hogy ne próbálj megváltozni,hanem szeresd magad olyannak,amilyen vagy!
Hidd el,nincs is szükséged felületes beszélgetésekre,felületes barátokra!Inkább becsüld meg azokat a keveseket,akikkel jól elvagy,ne akard,hogy mindenki kedveljen,mert az képtelenség!
Próbáld meg élvezni a csendet,ha nincs mondanivalód,ne erőltesd!
A fecsegés épp attól fecsegés, hogy nem érdekes... azért, mert úgy tűnik, az, még nincs így.
Engem speckó megőrjít a sok locsogó ember, akik úgy érzik, feltétlenül szükséges beszélniük, amikor amúgy tökéletesen zárkózott viselkedést kommunikálok feléjük.
Ne foglalkozz ezekkel az emberekkel, az ilyeneknek csak az a fontos, hogy mondhassák a magukét, tök mindegy, hogy meghallgatja-e őket a másik, vagy nem. Te is ilyen akarnál lenni?
Egyetértek az előttem szólóval, becsüld meg azt a keveset, akit megtaláltál, ha pedig ez nem elég, akkor ismerkedj, és ne itt keseregj. :) Ez olyan, mint a szerelem, azt se fogod megtalálni minden emberben, ahhoz is kutatni kell, és persze jó sokat várni. :)
Türelem, türelem, rózsás türelem! :)
22/L
azért szeretnék beszédesebb lenni, mert úgyérzem hogy emiatt nem vesznek annyira komolyan.kevesen néznek rám úgy mint egy jóarc emberre...igazságszerint azt gondolom hogy ha más lenne a társaság(hozzám hasonlóbb érdeklődésű mint akikkel most vagyok), akkor élvezném a életet, és nem kéne azon agyalnom hogy hogyan változzak, de mivel ez van ezért igazodnom kell a néphez..
igyekszem élvezni a csendet, de suliba nem megy, minkor mindenki dumál összevissza én meg egyedül igyekszem elfoglalni magam...becsülöm én az egyetlen barátomat, hogy egyáltalán létezik ilyen ember, de mégse lazulhatok mindig vele:\
ismerkedek én ha van lehetőség, de sokszor cask szélsőségekben botlom, vagy partyarc és dumagép 5000 haverral mellette, vagy egy unalmas alak akivel nem akarsz beszélgetni mert nincs miről
3. köszi..elméletben már tudok elég sok mindent, gyakorlatba átvinni elég nehéz
nem is az kell nekem hogy mindenki vagy hogy sokan kedveljenek, de azért van egy olyan igényem hogy ha mondjuk vagyunk 20-30 an akkor olyan jó dolog lenne ha találnék 2-3 embert akiért szívesen megyek be suliba, mert tudom hogy jókat tudok hülyülni vele, tudunk beszélgetni mert vannak közös pontok..de osztálytársaimba azt látom hogy leginkább a party és a hülyülést köti össze őket..és ami a számomra legfurcsább hogy semelyikük sem igényel(vagy cask kevesek) jó barátságot, hanem úgy elvan a felszínességben..
más módja is van annak, hogy ne válj totál unalmassá az emberek szemében. nem feltétlenül kell egész nap hülyeségekről beszélni. én is inkább csendes vagyok, de amikor megszólalok, nagyot mondok :D (mondjuk ilyen ritkán van :D)és basszus már nem tudom mi van, de egyre többen szeretnek :D
a lényeg, hogy azt lássák rajtad, hogy te igenis jól érzed így magad, és ne azt hogy görcsösen meg akarsz felelni mindenkinek. legyél egyéniség :D
ezzel sajnos én is így vagyok.mostanában próbálom magam rávenni h egy adott témához egyre több plussz kis töltelék anyagot fűzzek.na de majd kiderül h hosszú távon mennyire lesz hatásos:D
de ha gondolod "gyakorolhatunk" együtt:D
Nézd, több hasznos meglátás is elhangzott, én megírom most tömören, mivel egészitem ki, mit látok ebben lényeg gyanánt:
Az utóbbi pár ezer évben is hasonló volt a tendencia állitolag; az utobbi évtizedekben tuti, főleg az utobbi 20 évben ilyen a világ a legtöbb földrészen, sajnos: a legtöbb ember erősen manipulálható és nem egyéniség, hanem kényszeres megfelelési vágyuk van, és, mondom, erőteljesen befolyásolhatóak, ráadásul felszínesek.
Tehát ez van, tudomásul kénytelen venni az, aki egyéniség és elmélyültebb lélek. Erőltetni nem érdemes a dolgokat. Maradj egyéniség, ne alacsonyodj le a szintjükre. Nem büszkeségből (bár egy alapvető tartás szükséges), hanem mert egész egyszerűen értelmetlen lenne feladni saját lényegedet, mint ahogy azt a többség teszi. Más kérdés, hogy ha SPONTÁN sikerül felszinesekkel is eldumálgatnia az embernek, akkor miért ne... én szoktam olykor... a helyzet adja... ugyanakkor nem szorulok arra, h kommunikáljak az ilyenekkel. Az az ő világuk, ők egyelőre ezen keresztül tanulják az anyagi világot. Te pedig -vagy pl. jómagam- meg egy tágabb spektrumbol.
Az élet ironiája, hogy kisgyerekként még a többség is nyitott tudatú, fantázia teli lény volt, önálló gondolatokkal, mélyebb érzelmi világgal, széles érdeklődéssel a világ dolgai iránt, mélységeiben is. Szellemi, lelki tartása viszont nincs a többségnek, tehát elvesztették kisgyerekkori egyéniséguket, feláldozva azt a csordaszellemnek... :S
szerintem amúgy valahogy úgy lesz beszédesebb az ember ha többet kommunikál, mert akkor pl. elmondja azt a dolgot amit valakitől hallott és aztán hall egy másik dolgot is és összegyűjti ezeket, megtanulja kifejezni magát, úgy mint mások..azt javaslom írd le a gondolataidat és akkor megjegyzed őket és így érdekes beszélgetést is kezdeményezhetsz másokkal :)
sok szerencsét!
Aki kevesebbet beszél, az egy magasabb tudati szinten álló egyén? Ez mekkora baromság! Annak a szofisztikáltabb változata, hogy "biztos azért nem beszél mert olyan okos, komoly dolgokról gondolkozik" - ezt mondták rólam kiskoromban.
És soha olyan beszűkült, felszínes gondolkodású, napról-napra tengődő nyomorlétet nem éltem, mint amikor 7 és 17 éves korom közt "csendes" voltam. Aztán elkezdett kitágulni a világ, többet kezdtem beszélni is, és ez így van rendjén. Ne higgyük már a szótlanságot egyenlőnek a bölcsességgel.
Emellett persze igaz lehet, hogy a fecsegők közt sok felszínes alak van, de ez nem jelent semmit. Van az a nem beszélők közt is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!