Miért nem tudok kiállni magamért? Miért vagyok puhány, gyáva, önbizalomhiányos? Mit tegyek ez ellen? 24/F

Én is túl udvarias, illedelmes vagyok, és önbizalomhiányos, önbecsüléshiányos, amik miatt lehet a túl udvariaskodás.

Ezt egy másik kérdéshez írtam:

Én is önbizalomhiányban szenvedek, és sajnos nálam ez elég súlyos. Úgy képzeljétek el,

hogy nem bírom a szemkontaktust, már a saját rokonaimmal sem, a véleményemet nem

merem kimondani, pláne ha több ember társaságában vagyok, van úgy, hogy a szívem

szaporán elkezd verni. Mondjuk a szemkontaktust főként az önképzavarom miatt nem

tudom tartani, de ez is az önbizalomhiányból fakad. Az iskolában nem tudtam figyelni,

mert egyfolytában leköti a figyelmemet a gondolat, hogy csúnya vagyok, biztos engem

figyel mindenki, úristen mit gondolnak rólam. Az utcán, boltban, buszon, vonaton is

ugyanez történik.

Egyébként a poén az, hogy igen jóképű vagyok, edzek, így izmos is, de sajna hiába ha

ebben a rohadt szorongásban szenvedek. Ez a sors iróniája.

Úgy vettem észre, hogy lószart se ér a jóképűség és izmos test ha nem párosul fasza

dumával, ami meg csak akkor van, ha van önbizalom.

Voltam pszichiáternél évekkel ezelőtt, de amint javult a helyzetem, többé nem mentem, így

visszaestem.

Párszor utánaolvastam neten, hogy mit kéne tennem, és találtam egy cikket ahol az volt

írva, hogy meg kell erőltetnie magát az embernek, a negatív gondolatokat le kell cserélni

pozitívakra, nem szabad önsajnáltató gondolatokkal tetézni a már így sem rózsás

helyzetet, és a saját véleményt meg kell tanulni kimondani, a beszariságot és félénkséget

legyőzve. A cikk írója állítása alapján így le tudta küzdeni, ugyanis mint írta: az önbizalom

egy tanulható dolog.

Na amikor végiglolvastam az irományt, gondoltam másnaptól megpróbálom ezt én is.

Ha elég kitartó vagy akkor tényleg sikerül. Megdöbbentem amikor éreztem magamon a

változást, már csak a javulás eljöttének idejétől is, ugyanis pár napon belül jobban éreztem

magam. Elsőre baromi nehéz, nekem az volt, mert mint már írtam, nálam súlyos ez a

dolog.

Mégegyszer leírom: csak pozitív gondolatok járjanak a fejedben, a beszariságot és a félénkséget legyőzve mondd ki a véleményed

bátran, vegyél fel és tarts is meg egy bátor,

önbizalommal teli emberre illő testhelyzetet amikor emberek között vagy, vagy amikor

beszélgetsz valakivel. Ez úgy néz ki, hogy (terpeszállás olyan 40cm távolságú bokákkal,

kezek kint szabadon kiengedett laza ujjakkal) meg úgy az egész tested próbáld meg lazán

tartani görcsmentesen. Ja akkor gyakorolni és meg kell tanulni idegenekre rámosolyogni miközben a szemükbe nézel, és nem helo-t

hanem sziát köszönni:) meg akkor csak úgy nézz idegen emberek szemébe.

Kombinálni kell a leírt dolgokat, pozitív

gondolkodás, testtartás, véleménnyilvánítás és mosolygás, helo helyett szia, szembenézés. Bátorság,

kitartás, erő. Hinni kell magadban, meg kell tanulni és gyakorolni a leírtakat.

Mivel gyúrok, ez is olyan mint az edzés, ahhoz tudom hasonlítani. Az elején szar, mert

gyenge vagy, de aztán ha van kitartásod és képes vagy megerőltetni magad, akkor az

önbizalom is úgy növekszik majd mint az izom. Csak akkor leszel erősebb ha súlyt emelsz. Az önbizalomnál a nem mert cselekedetek csakazért is megcsinálása a súly. Ha olyanokat teszel egyre többet amiket korábban nem mertél, növekedni fog az önbizalmad, és előbb-utóbb egyre könnyebb dolgod lessz.

Én pl a javulást ott látom magamon, hogy a szeretném helyett mindig azt mondom, hogy akarom, emberekre gond nélkül rá tudok mosolyogni és szemükbe nézni, meg vadidegen csajt utcán leszólítok, ha meg visszautasít nem

csüggedek, mert hál' istennek baromi sok van belőlük:)

Sziasztok:D