Mit csináljak? Nem szeretném, hogy rámenjen az egész kamaszkorom

16 éves lány vagyok.Kérlek segítsetek, sok hasonló témájú kérdést írtam ki, mert SZÜKSÉGEM VAN segítségre.....

Régen mindig optimista voltam, édesanyámmal nagyon jó viszonyom volt, apuval is. Utána beütött a kamaszkor, teljesen megváltoztam, de nem ez volt a fő fordulópont; szüleim elváltak, édesanyukám depressziós lett, gyógyszereken "él". Ha nem szedi be Őket, nem kap levegőt, "rohama" lesz, tehát muszáj szednie. Erre egy időben a problémái miatt elkezdett bort inni....Sokszor mikor haza értem az iskolából az fogadott, hogy anyu lassabban beszél, éreztem a bort....De titkolni kellett apu elől.....ez így ment egy ideig, majd kihányta az egészet, én meg ott kiakadtam, egész nap sírtam az iskolában. Azóta anyu nem iszik, de én megváltoztam. Semmi sem ugyan olyan. Éreztem, hogy kell nekem pszicológus, mentünk is, de többet ártott, így már nem járok.

Hiába nem iszik, olyan rossz érzésem van. Féltem kimenni az utcára, nem merek egyedül boltba menni, magamba folytok sokmindent. Ha felelés van sírnom kellett, hogy ne kelljen(ez javult), nem merek lemenni a suli büféjébe venni magamnak ennivalót.

ELkezdtem figelemfelhívásból vagdosni a karomat, hogy "hahó, vegyetek észre"-pedig az emberek/barátaim/barátom észrevettek.Mikor jöttem haza a pszichológustól volt, hogy úgy éreztem, hogy nem bírom, és begyógyszerezem magam.

Most van egy tündéri barátom, de mikor minden szép és jó egyből a rosszat keresem, ugyanígy minden szituációban. Napi 3-4 órát tanulok, mentálisan is ki vagyok fáradva, amint felkelek van, hog sírnom kell. Sokak szerint egy "anyuka" kellene mellém. De hisz itt az anyukám, aki szeret, de nem tudom neki elmondani már a gondjaimat, apunak se(a váláskor csúnya veszekedés volt, anyu mellé "álltam", apu nagyon szeret, de neki nem tudom elmondani a dolgokat). Apu a családeltartó, vele meg nem merek melltartót, meg ilyeneket venni.

Mikor az osztályfőnökömmel beszélek erről, mindig elsírom magam. Nem tudom, mit tegyek. Telik az idő, de nem lesz jobb, és úgy érzem, nem bírom. Mi lehetne a megoldás? (Szabadidőd elfoglaltságom nincs, a tanuláson kívül nincs "napirendem".....