Nem féltek az idő múlásától? Gyorsan elmegy ám.

régen én is gondolkodtam ezen rengeteget,de valahogy az élet megtanított arra,hogy úgy éljek hogy ne bánjam a tetteimet..

nekem meghalt anyukám(daganatos beteg volt),meghalt a barátom akivel már az esküvőt terveztük,a legjobb barátnőm kómában fekszik 14 hónapja,így valahogy másképp nézek az életre..

ezek után értettem meg hogy az élet múlandó,hogy minden egyes nappal megváltozik valami..

emberek belépnek az életünkbe,a részévé válnak,hogy aztán egy nap majd kilépjenek,valaki örökre valaki csak egy időre,és akkor valami szintén megváltozik,de aztán jön más,hogy aztán ő is távozzon...

elég sok mindent átéltem már,rengetegen itthagytak már,az élet nevelt fel,és már nem félek tőle,ahogy az elmúlástól sem,mert eljön az idő amikor majd én lépek ki valaki életéből,hogy a helyemre be tudjon lépni más...

Nem, mert tudom, hogy mindenképp el fog múlni, ha félek tőle, ha nem. A lényeg az, hogy hogyan múlik el, és nem akarom, hogy úgy múljon el, hogy attól félek, hogy elmúlik :D

Na rem. érted.

Nekem se tetszik ez az egész dolog. Úgy érzem eddigi életemet elpocsékoltam. Életem kb 25%-át leéltem, és eddig nem voltam igazán boldog vagy elégedett. Igazából nincsen senkim, se barátnő, se barátok. Alulmotivált vagyok, nincsenek igazi célok az életemben, csak várni, hogy egyszer majd jobb lesz. Eddig nem lett jobb, szerintem nem is lesz. Azért akarok több időt, hogy egyszer hátha mégis jobb lesz.

18/F

Kedves 06-10 21:58!

Nagyon szép, amit írtál, egész elérzékenyültem :')