Tényleg gyorsan telik az idő, vagy csak én érzem úgy talán azért, mert alig járok el valahova, pl. szórakozni?

De igazából azzal se mondanék hazugságot, hogy nem járok bulizni, discozni, mivel nem is az én világom. Otthonülős vagyok. Tudom, hogy ez baj, de alig vannak barátaim, összvissz 3 legjobb barátjőm, plusz mondhatnék még párat, akikkel még pár éve elég sokat tudtam beszélgetni, de mostanra nem úgy viszonyulnak/viszonyulok hozzájuk. Az osztályban is többnyire úgy érzem, hogy kinéznek onnan, mintha nem is lennék az osztály része, és véleményt se nagyon mondok semmivel kapcsolatban, mivel félek, hogy tesznek rá. Most biztos jöttök majd az kishitűséggel, és tudom, hogy ezzel van a gond. Egybként nem szólogatnakbe nekem, meg semm ilyesmi. Viszont kissé pattanásos vagyok, de most ne azt képzeld el, hogy tele vagyok velük, csak hát...alapozóval meg korrektorral korrigálom a problémát, és nem gázos, de azért mégiscsak áttűnik egy picit, és attól félek, így nem tetszem senkinek. A magasságomma már megbékéltem, maradok ha muszáj 157 cm, nem is olyan kicsi, végül is szeretik az alacsony lányokat, mivel aranyosak.(: Attól félek, hogy ezért nem kellenének egy fiúnak sem, de mondhatnám, hogy talán ebben a nem-lalálok-megfelelő-hapsit-ban az is közrejátsszhat, hogy mindig is az idősek tetszenek, de persze van, hogy egy fiatal is megtetszik. Méghozzá tanár az illető, de nyugi, nem nyomukok rá, nem is tehetném, mivel felesége van és nemrég megszületett a kisbaba. Lebeszélni persze biztos le fogtok, de nem szükséges, tényleg nem teszek semmi meggondolatlanságot, az már más dolog, hogy hogyan bírom ezt ki. Egy legálisabb szerelem, esetleg.

Hoppá, ez már egyszerre több téma, így hát elég hosszú lett...Na de mindegy, páran (vagy legalább egyvalaki) csak szándékszanak esetleg válaszolni nekem. Ezért hát köszi.

16/L