Ha társaságban - kis csoportos foglalkozásokon, suliban is - nagyon gátlásos vagyok, baj lenne ha innék valami alkoholt, mielőtt elindulok otthonról (nem szórakozni)?

Így kezdődik az alkoholzmus...

Szerintem se igyál semmit, mert bár nem biztos, hogy alkoholista leszel, de tényleg ez az alkoholistává válás legbiztosabb mechanizmusa: Nem tudok megoldani valamit, nem bírok megküzdeni valamivel, de az alkohol ebben segít. Tényleg segítene egyébként egyszer-kétszer, csak az a baj, hogy rászokhatsz erre a segédre, függővé válhatsz tőle, és egyszer csak azt veszed észre, hogy az élet napi küzdelmeit sem tudod megoldani nélküle. Egyáltalán nem biztos, hogy nálad is ez így lenne, de ez a mentalitás ide vezet sokaknál. Vannak sokkal jobb feszültségoldó és megelőző módszerek. A felszólalás előtt például az, ha belátod, hogy végül is nincs semmi tétje az egésznek, akkor meg miért ne beszélhetnél nyugodtan.

Szerintem ne próbáld ki, mert mint kezdő piás, biztos nem tudod belőni a szükséges mennyiséget, és nevetségessé válhatsz, ha túliszod magad, vagy valamilyen fiziológiás tünet jelentkezhet, ami csak ront a helyzeteden. Meg hát én már messziről kiszúrom, ha valaki ivott, a szagát is megérzem, és talán nem vagyok ezzel egyedül. Az alkoholnak néha lehet egy kis feszültségoldó szerepe, de én ezt pont nem egy nyilvános szereplés elősegítésére alkalmaznám, különösen kezdőként.

Hát én a gátlásosság leküzdéséhez se így fognék hozzá, hogy iszok rá egy picit. Ha ez egy hülye, irracionális érzés, ami nagyon valószínű, akkor ezt kell megszüntetni. Biztos nem vagy semmivel se értéktelenebb ember mint mások, akkor meg miért kell rettegni a mások véleményétől, megítélésétől. Miért tartod olyan nagy tragédiának, ha netán kudarc ér? És a kudarc biztos kudarc, vagy csak te képzeled így? És ha biztos kudarc is, tényleg akkora kudarc? Ezt inkább fejben kéne helyrerakni.