Hogy tudnám elfogadni, hogy vesztes vagyok?

23 éves vagyok, és tulajdonképpen az ég világon semmi problémám sincs - egyszerűen csak nincs kedvem/kitartásom/erőm küzdeni. Frusztrált, sikertelen vagyok, olyan embereken töltöm ki a haragom, akikhez semmi közöm (pl.:: trollkodom Gyakorin :P )Nem vagyok menő, se jóképű, se izmos, se semmi... nem tisztel senki, félénk, zárkózott vagyok, amikor nagy nehezen társaságban kiböfögök magamból egy-két mondatot, utána órákig azon agyalok, hogy lehettem olyan se.ggfej, hogy ezt mondtam? Minimális emberi kapcsolataim vannak, képtelen vagyok ismerkedni (jó, nem is akarok), a munkahelyemen is beszólogatnak - nem szemétkedésből, illetve szívatásból (szerintem), egyszerűen csak "poénból" - a baj az, hogy mivel egyáltalán nincs se önbecsülésem, se önbizalmam, ezeket én kisebb-nagyobb volumenű támadásnak veszem. A szerelmi (és szexuális) életem egy csőd, sőt, inkább egy groteszk burleszk - igazi érzelmek nincsenek benne, sőt, már prostinál is voltam. Tulajdonképpen ez engem nem is zavar - a fő téma az életemben a pénz, tényleg már csak ez számít nekem, és inkább legyen egy Audi A5-ösöm, mint egy IDIÓTÁM, aki mindennap csókkal, öleléssel és "Szeretlek!" felkiáltással várjon otthon. (Ennyire utálnám magam?) Szemét vagyok a szerelemhez, de szemét is akarok lenni hozzá - nem bírom, ha valaki szeret (FÚJ), aki ilyet mond, az nem ismer, vagy egyszerűen csak másnak lát a valóságnál. Egyszóval: nincs egy jó tulajdonságom sem...

Szóval, a fentiekből is látszik: a legtöbb területen eléggé elsza.rtam az életem. Fáj, de ki kell mondani: vesztes vagyok. Na pont ez az: hogy tudnám ezt elfogadni??? Hogy lehetne azt elérni, hogy sztoikus nyugalommal nézzek ki a fejemből bizonyos helyzetekben és ezzel rengeteg felesleges kattogástól kíméljem meg magam? Tudatalatt nyilván tudom, hogy egy szerencsétlen, gyenge sz@r vagyok, a lényeg, hogy ez az állandó, megingathatatlan öndefinícióm legyen! Hogy csináljam???

Ui.: majd jönnek az életükkel baromira elégedett hüly... illetve emberek, akik majd szépen beszólnak, hogy "szánalmas vagy" stb.(ezzel csak adják alám a lovat ^^) Előre is köszönöm, nyilván érdekel a véleményetek, de ha már erre veszítek a fáradtságot, akkor a kérdésre is válaszoljatok! Ja, igen, még valami: nyilván nem hiszitek el, de nem sajnáltatom magam, hanem tényeket közlök.

Egyszerűen csak azon dolgozom, hogy meg öljem a bennem élő reményt. Mert meg kell ölnöm a bennem élő reményt. MEG KELL ÖLNÖM.