Miért van az, hogy akkor toljuk el magunktól az embereket amikor a legnagyobb szükségünk van rájuk?

Szerintem már a kérdés sem igazat állít.

1: ha 'eltoljuk' magunktól az embereket, az azért van, mert elegünk van belőlük és nem vagyunk rájuk kíváncsiak, illem ide vagy oda. Szerintem ez teljesen érthető, mivel az emberek néha borzasztó idegesítőek, főleg ha szünet nélkül kérdezgetik, hogy "mi a baj, mi a baj, mi a baj?"

Szóval ebben az esetben nem a megfelelő ember van melletted.

2: mert a nyafogós, magát sajnáló ember borzasztó unalmas és lehangoló, épp ezért senki sem szeret ilyen társaságban lenni. Ergo ők hagynak ott. Ha megtanulod megoldani és feldolgozni a problémáidat egyedül, esetleg kis segítséggel és nem pedig azt várod, hogy valaki majd jól megoldja helyetted, akkor a 2. eset meg se történik.