Hogyan maradhat gyerek egy életkorban felnőtt ember?

Igazából a felnőtté válás egyik alapeleme az hogy elismerem az életem alakulásáért én felelek, nem hibáztathatok mást csak magamat. Mert ha rossz az életem akkor én nem vettem észre valamit korábban vagy nem akartam észrevenni és ezért tartok ott ahol. Ezt hívják felelősségvállalásnak.

Aztán egy felnőtt ember elfogadja hogy az életben ugyanúgy vannak rossz dolgok is mint jók. Jó és rossz, fent és lent, hegy és völgy. Mindkettőt át kell élni, a jót azért hogy örüljünk, a rosszat pedig azért hogy tanuljunk belőle mert csak így kapaszkodhatunk fel megint a csúcsra.

És persze egy felnőtt ember független a szüleitől, nem hagyja hogy adott helyzetben manipulálják őt érzelmileg hogy azt tegye amit ők akarnak hogy tegye, ha kell még velük szemben is kiáll önmagáért. És persze elfogadja őket olyannak amilyenek, mert tudja hogy önmagunkon kívül senkit se változtathatunk meg (ha szeretünk valakit akkor tiszteletben tartjuk a döntéseit, életvitelét stb.).

Szerintem eddig mindenki jól látja a dolgokat, egy keveset szeretnék hozzá tenni. Addig amig nem alapítottál családot nincs gond. Sokan azt teszik, hogy ha annyi idősek el költözmek otthonról. Önnáló életet élnek, magukat tartják el, párkapcsolatban élnek, s tanulnak.

Meg tanulnak élni. Akkor válsz felnőtté, ha megtanultál élni. Ha már alapítottál esetleg családot, hát akkot az érdekes. Akkor csak annyit tehetsz, hogy össze kapod magad.