Hogyan lépjek ki apám halálának a folytonos gondolatából?

Én sokat gyászoltam. Csakis a kutyáim tudtak segíteni.

Egy ismerősömnek receptre írta az orvos: kiskutya

Ha Te eteted/gondozod a kutyát, akkor ne félj, nem fog megharapni :)

Nagymamámnak van egy elég vad kuvasz kutyája, úgy lett befogadva az utcáról. Mindenkire ugat, már harapott meg embereket is, mert csak úgy bementek az udvarba, mintha hazamennének (pedig csengő is van). A kutya meg elszakította a láncot...

De ettől függetlenül én akárhányszor megyek, mindig örül nekem, soha nem harapna meg :) Pedig nem én etetem.. Csak annyi, hogy majdnem minden nap lát :) Tehát ne félj attól, hogy megharap. Egy kutya a saját gazdáját csak akkor harapná meg, ha nem törődne vele, ütné-vágná.. De ez viszont jogos, mert önvédelem.

Én is a kutyát tudom ajánlani, rajtam is sokat segített az enyém :)

Mióta halott az édesapád? Ha szabad megkérdezni

Nekem nem rég halt meg a legjobb barátom, multiplexes volt.

Eéőtte összevesztünk, majd próbáltam tőle bocsánatot kérni, de átveette az egyik alszemélyisége a testét, és kiment eg sikátarba, ahol megölte magát... Azóta nem bírok megnyugodni, szörnyen fáj ami történt, hogy még ki sem békültünk, és hogy nem tehettem semmit...

Lehet, hogy skizofréniára gondolt?

Kutyákkal kapcsolatban:

pici kutyát válassz, kb. 7-8 heteset. Ha teheted, látogasd már meg előtte is. Ahogy felnő a kezed alatt az a kis játékkutya, hidd el, a gondolata sem fog benned felmerülni hogy megharaphat.

Kolléganőm se volt egy nagy kutyás, nem félt tőlük, de amolyan vidékiesen bánt a kutyával, akinek kint a helye, nem gond ha nincs a háza szigetelve, hiszen kutya...

Most lett neki egy csöpp kiskutyája, és mivel 6 hetesen el kellett hoznia, mert az eredeti gazda már 4 hetes kortól paterolta el a kicsiket, ami viszont kegyetlenség, de mindegy...a lényeg, hogy akkora volt az a kiskutya, mint egy plüssjáték, meg úgy is nézett ki...nem lehetett télen kirakni őt a hidegbe, főleg hogy beteg lett, mert nem volt féregtelenítve. Szóval kolléganő az állatorvos javaslatára nem tartotta kint a kiskutyát. Közel 1 hónapig küzdött a kiskutya életéért, mostanra a kutyának kutyabaja, de ez az összezártság meghozta azt, hogy egyenesen szerelmesek egymásba:) Na ezt sose hittem volna, mert kolléganőm mindig azt mondta a macskáira is: fogyóeszköz, nem is vitte túlzásba a kezelésüket, ha betegek voltak. Ez a kiskutya meg elvarázsolta egészen. Meséli, hogy mosogatás közben alig tud lépni, mert a kiskutyus állandóan a lábához fekszik, a fejét meg állandóan a kolléganőm lábfejére teszi. Őrzi a csizmáját, azon alszik.

Én kutyusom is őrzi a papucsomat, mindig hozzábújik. Volt már jópár kutyám, de a sebükben is turkálhattam akár, sose haraptak volna meg. Egyszer volt egy kiskutyám, akinek még foga is alig volt, de rámmorgott, amikor adtam neki az ételt. Na, megráztam, repült vagy fél métert és örökre megtanulta, hogy arra az emberre, aki az ételt adja neki, soha de soha nem moroghat rá.

Sok kutya annyira szereti a gazdáját, ha az rugdosná, akkor se harapná meg.

Ha te neveled, te szocializálod, soha nem fog megharapni.Idegen kutya az más, egyrészt nem biztos hogy törődtek vele eleget, lehet ideggyenge is. Nekem is van gyengébb idegzetű kutyám, idegenek közt óvatosnak kell lennem, meg ne kapjon valakit, de engem soha nem harapna meg, állandóan összebújunk, imádjuk egymást.

Ha kutyára gondolsz, pici kutyában, kölyökkutyában gondolkozz, ne felnőttben. Hidd el, hihetetlen dolgokra képesek. Én hónapokon át nem tudtam aludni, mert meghalt az öcsém és a kedvenc kutyusom is. Volt 2 kint tartott kutyánk, egy este fogtam őket, bepateroltam őket a szobámba, az ágyamba, és az volt ez első nyugodt éjszakám.

Nem is volt szükségem altatóra soha!

A legeslegjobb az, ha rögtön az elejétől beengeded őt a lakásba. A kint tartott kutya soha nem lesz annyira része az életednek, mint az aki része a napjaidnak, mert melletted van. Az enyémek kintiek is, bentiek is. Nem mehetnek be minden szobába, de van egy saját zugunk.

Nekik mindig én leszek a legfontosabb, a legszebb, a legjobb, míg ez emberekről nem mondható el sajnos.

Egy másik ismerősöm, súlyos pszichológiai problémákkal, anyukája halála után állandóan öngyilkos akart lenni. Mivel Pesten él és nincs kert, és sokat van távol otthonról, ő egy cicát fogadott be, és az ő öngyilkossági sorozata ezzel egy csapásra végetért. A cica mentette meg!