Hogy legyen ismét boldog?
Már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára az. Az a legszebb az egészben, hogy még csak 14 éves vagyok, komolyan sem vesz senki... A családom nagyon enyhén szólva problémás, egyik szülőmnek sem kellek, csak a másik zsarolására. Persze, biztos szeretnek a sajátos módjukon, de nekem ez nem elég, én Családot szeretnék... Ez halva született álom. Két barátnőm van, de nem tudom értékelni. Persze, nagyon jó, hogy vannak, és szeretem őket, de még így is borzasztó magányosnak érzem magam. Életemben először vagyok szerelmes. Azt hiszem, talán már múlik, de még így is fáj, mert reménytelen az egész. Rengetegszer vertek már át, kihasználtak. Félek az emberektől, nem tudom elviselni őket, rosszul vagyok (szó szerint) a közelükben. Beragadtam a négy fal közé, és nem tudok kimászni. Illetve, lehet, hogy tudnék, ha igazán akarnék, de félek. Nem tudom, mitől félek, de attól nagyon. Mindig félek valamitől, leginkább saját magamtól. Az életemtől. A boldogságtól. Nem tudom, miért... Belenézek a tükörbe, és megijedek. A saját árnyékom vagyok. Sápadtan, karikás szemekkel, és fájdalmat látok a szememben, akkor is, ha mosolygok.
"Mert mi van, ha csak adott mennyiségű érzelmi mindentragasztója van mindenkinek, és én már elhasználtam az enyémet? Akkor hogyan ragasztgatom össze megint a szívemet a sok törmelékből?"
Sokszor legszívesebben véget vetnék az egésznek, de még ehhez is gyáva vagyok. Pedig az életem igazán még el sem kezdődött, én is tudom. Azt hiszem, soha nem is fog...
Ne írjátok, hogy menjek pszichológushoz. Járok pszichiáterhez, nem segít semmit. Már több orvosnál voltam, pszichológusoknál is, de egyik sem segít. Talán mert csak én tudnám legyőzni önmagam. De nem tudom. Vagy nem akarom. Félek. Nem tudom, tényleg fogalmam sincs...
(Magántanulásra is ítéltek az orvosok. Nem tudom, hogy jó-e, vagy rosszabb. Jó, mert nem szeretem az iskolát, az embereket. Rossz, mert így még inkább elszigetelődtem. És hamarosan vissza kell menni...)
Elnézést, amiért ilyen hosszú voltam. Jól esett leírni...
válasza:Na írtam egy hosszú hosszú monológot de frissítés miatt újra indult a gépem... Nem vagyok ideges..... :D
Leírom újra nagyjából.
A kérdésedben benne van a válasz is. 14 éves vagy szerintem a tinédzserek fele éli meg ugyanígy ezeket az éveket csak titkolják mások előtt. Nekem 15 évesen volt egy ilyen mélypontom nagyon komoly gondjaim voltak és egyszer be is nyugtatoztam magam. Semmi értelme nem volt mert a kórházban kimosták a gyomrom és helyre hoztak. Hidd el "kinövöd" ez egy ilyen korszak most biztos ez a reakciód, hogy nem ez teljesen más pedig nem, higy nekem :). Én azt ajánlom, hogy keress egy barátot de ne legjobb barátot hanem egy netes ismerőst aki nem ismer annyira, akinek elsírhatod minden bánatod. Nem az a lényeg, hogy megoldja az összes gondod hanem, hogy legyen valaki aki meghallgat. A szüleiddel kapcsolatban. Hát nem tudom. Mellettem se álltak soha a szüleim kiskoromban elváltak aztán egyiknél másiknál laktam. Nem érdekeltem igazából egyiket sem de nem zavar már kicsit sem. Ez legyen az ö gondjuk. A szerelemhez meg nincs hozzáfűzni valóm lesz még nem is egy....
Lefáradtam most meg idegzsábát is kaptam :D olyan szépen megfogalmaztam erre kikapcsolt... szörnyü :D na mindegy... Ha esetleg beszélgetni akarsz valakivel csak így név nélkül akkor írj egy e-mailt nyugodtan tudom, hogy milyen rossz most neked. Nekem is jól esett volna ha valaki meghallgat és nem csak azért mert fizetnek neki érte (pszichológus).
(F/19)
válasza:Megtetted az elso lepest, kiirtad magadbol a fajdalmat. En is depressziv alkat voltam, aztan olvastam egy cikket, amiben azt tanacsoltak, hogy irjak. Itt a nyar, keress egy strandot, vagy barmilyen vizpartot, ulj ki egy pledre es irj tele egy fuzetet a gondolataiddal. Kozben pedig ismerkedj uj emberekkel, nem feltetlenul fiukra gondolok, barkivel aki utadba kerul, boltos neni, fagyiarus, jegyszedobacsi. Csak mosolyogj es legy kozvetlen, ok is ilyenek lesznek veled es ez magabiztossagot ad majd.
13 voltam, amikor hasonlo problemak miatt lenyeltem egy doboz gyogyszert, a gyomormosas nem tul kellemes. Ez utan kezdtem irni. Ma kozepvezeto vagyok egy kulfoldi cegnel, ahol nap mint nap emberek szazaival talalkozom es az eletem is kiegyensulyozodott
Sok sikert kivanok!:)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!