Néha úgy érzem én nem vagyok arra érdemes, hogy boldog családi életem legyen. Miért?

Hu, Te aztan erted onsajnalni magad! ne a tobbieket figyeld, termeszetesen boldogabbnak latszanak, hiszen mar megtalaltak a szeretet, de ez a lehetoseg neked is adott, mivel ne a tukorbe allj es agyalj,

s arra varj, hogy megtalaljanak, hanem Te menj es keresd meg a parodat pl.!

Legyen onbizalmad, es keresd a parodat, hiszen igy nem adsz lehetoseget onmagadnak.

Nincs iskolad, menj es tanulj! kepezd magad tovabb, de egy szakmunkas is elhet boldogan, tehat iskolad nincs, de dolgozni eltudsz menni.

Bennem is van egy hasonló üresség érzete, vagy kisebbség érzése..

De a lényeg az, hogy valakinek pont úgy fogsz tetszeni és úgy fog téged szeretni ahogy vagy. Ezt hidd el.

Erős önbizalomhiány. Hiába is mondom, hogy te is jó vagy, úgy sem fogod elhinni:) Ez hosszabb folyamat. Biztos vannak barátaid, szerető családod, akiknek a támogatását kérheted.

Én csak annyit tudok, hogy egyik ember sem hibátlan, és hogy minden emberben vannak értékek. Remélem te is megtalálod a magadét!

Neked önértékelési problémáid vannak és ebből adódó kisebbségi komplexus. Én is ilyen voltam fiatalkoromban.

Ezen csak te tudsz változtatni. Mégpedig úgy, hogy abba hagyod az önsajnálatot és valami maradandót alkotsz. Először is elfogadod önmagadat olyannak amilyen vagy és ne másoknak akarj megfelelni. Az hogy kiszélesíted az érdeklődési körödet egy másik kiváló módszer. Tanulj tovább. Minél többet olvass, vedd észre az élet apró örömeit...

Kár hogy a korodat és a nemedet nem írtad ki. De a változáshoz soha sincs késő!